Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila. Az MDF-é Bokros Lajos. Na de lesz-e egyáltalán az SZDSZ-nek? És melyiknek? Legfőképpen pedig: ki lesz a Fideszé? Tülkön ülök!

Mesterházy Attila ugye az az ember, aki úgy néz ki immár, mint Vona Gábor még két-három év masszív ivás után. Különleges képességei közé tartozik, hogy bármilyen akadályt el tud hárítani a politikai célok teljesülése elől, legyen az a támogatandó alapítványok listája, vagy kekeckedő riporterek.

Bokros Lajos úgy néz ki, mint a zsákos bácsi, akivel a ’94 és ’98 között felsőoktatásban tanultak a gyerekeiket ijesztgetik. Előnye, hogy tudjuk, hogy tud, hátránya, hogy hajlamos egy államtitkártól elvárni, hogy elégedjen meg egy kettes Golffal. Na meg a pártja.

A Fidesz jelöltje úgy néz ki, mint az az ember, aki egymaga legalább annyi szavazatot hoz, mint amennyit visz. Ha most kivételesen nem beszél sokat, akkor a szocik otthon maradnak, és végre megint nyerhet. Plusz adócsökkentés.

Az Állami Számvevőszéknek nem kell elnök. Igazából ÁSZ se kéne. Minek az. Átnézi a minisztériumok gazdálkodását, a költségvetést, a zárszámadást, és rendről rendre - párttól, kormánytól, klientúrától függetlenül – megfeddi az intézményeket és vezetőiket. Mert a főnökség az még hagyján, hogy nem feltétlen tud számolni, sokszor még a saját szabályaikat se tartják be. Innen is látható, hogy az ÁSZ-szal csak a gond van. Le vele!

Költségvetési tanács meg úgy kell nekünk, mint búcsúban egy pofon, de tényleg. A helyett, hogy a már meglévő – aránylag független - testület határkörét terjesztették volna ki (esetleg megfejelve némi kényszerítő jogkörrel, de ez már tényleg a fantasztikum világába visz), inkább kerestek maguknak még egy pozícióosztó testületet.

Kovács Árpád iránt érzett rokonszenvünket félretéve, aki Sólyom Lászlóhoz hasonlóan baromira nem érdemli meg azt a fajta álságos bánásmódot, amivel személyét és hivatalát kezelik a pártok, inkább brainstormingoljunk (ez egy szép magyar szó, mint a workshop, vagy a meeting) egy jót: melyik intézmény még az, ami nélkül tulajdonképpen el lehet lenni?

Szoktam volt mondani, hogy itt majd akkor kezdődhet el valami értelmes, ha majd amazok – a régi politikai kurzus maradványai, KISZ titkárastul, sógorostul és kollégiumi szobatársastul – méltóztatnak kihalni. Tévedtem.

„[Topolánszky Ákos] vallomása szerint az Ifjúsági és Sportminisztériumban, majd az utódszervezeteinél Mesterházy Attila államtitkár, az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje érvényesítette a pályázatok esetén a politika érdekeit. A minisztérium által kiírt pályázatok szakmai értékelését követően a tárca politikai vezetése, jellemzően a politikai államtitkár, átnézte a nyertes listát. A politikai államtitkár ilyen alkalmakkor számon kérte, hogy meghatározott szervezetek lemaradtak a listáról, vagy hogy adott szervezetek szerepeltek rajta. Amennyiben feszült volt a viszony a politikai vezetés és a szakmai vezetés között, ez adott esetben "diktátum formáját öltötte", tehát a politikai államtitkár meghatározta, hogy mely szervezetet kell támogatni.”

Mesterházy 1989-ben 15 éves volt, kezdő gimnazista. Ennyit a generációváltásról.

„A pártelnök [Lendvai Ildikó] a - Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölttel és Simon Gábor választmányi elnökkel közösen tartott - szombati sajtótájékoztatón kiemelte: ezt bizonyítja az is, hogy soha nem volt még ennyi fiatal a lista első húsz helyén, mint most.”

Az első húsz helyezett átlagéletkora 48 év. Mágikus szám. Az 50 év felettiek tudnának mesélni róla, hogyan lehet ennyi idősen elhelyezkedni (sehogy), vagy egyes elfeledett településen lakók, milyen a közérzetük ennyi idősen (semmilyen, nem érik meg). Persze nézhetjük úgy is, hogy mennyi a nyugdíjkorhatár. Vagy úgy, hogy mennyi új arc szerepel a listán. Vagy hogy a fiatalítás éllovasát épp feketítik a Zuschlag perben.