Bolondkutya, Cicamica, Rossztanács, Kispillangó, Sosehalunkmeg Tábornok és kölyökbandájuk fantasztikus kalandjai valahol a harmadik világnak is a peremén, a második országban balra:

Avagy Alice Csodaországban találkozik a Legyek urával, egyik oldalról lapátolják beléjük az amfetamint, a másikról a lőszert, Makarenko meg valahol hangosan zokog, nem tudni, miért.

Először jöttek Galileivel. Na jó, a Föld mégiscsak nem hogy kerek, és mozog, de még az kering a Nap körül, és nem fordítva. Persze úgy is meg lehet rajzolni, éljen az izotrópia sokáig, de és amennyiben Isten szívatni szeretné az ő legtökéletesebb teremtményét (ti. minket), akkor tényleg minden mindegy.

Aztán ott volt az a kis Wilde gyerek, nagyon jó író, csak hát parázna, sőt mi több: szodomista! Aztán mégis csak neki lett igaza, bár ez rajta már nem sokat segít. A lényeg, hogy re lett habilitálva, Pelikán mehet haza.

Még Darwint is megértem, hogy tulképp az evolúció a központi érvelésnek nem mond ellent, mert az evolúció arról beszél, hogy mi van a halál előtt, holott a cél és a lényeg – mint tudjuk – nem ott van, hanem a sípszó után hagyjon üzenetet. Vagy a sípszó előtt. Vagy után. Kérem várja meg a sípszót.

Na de Marx? Marx? – kérdem én.