Budapest megkerülhetetlen. Fizikailag ugyanúgy, mint a legtöbb gazdasági, kulturális vagy társadalmi kérdésben. Mission accomplished. Így építették, így fejlesztették. És most ez a bajuk. Az, hogy „nem kell sorban állni a kenyérért, a cipőért” azzal jár, ami ellen tiltakoznak, ugyanis az alapanyagokat valahol meg kell termelni, a készterméket előállítani, és a sarki kisboltokba elszállítani. Ez zsúfoltsággal és rossz levegővel jár. Vidéken, egy zsákfaluban nincs zsúfoltság, és jó levegő van – meg egy darab bolt, ami napi 3-4 órát van nyitva.

Vidéken nem azon folyik az értelmiségi diskurzus, hogy a 6 vagy a 8 osztályos gimnázium szegregál-e jobban, hanem hogy van-e annyi pénze a családnak, hogy legalább szakiskolát végezzen a gyerek, vagy küldjék egyből az M6-os építésére feketén dolgozni (esetleg alkalmi napszám, már ha van). Mert az igazi mélyvidéken, ahol az a cipó terem, amiért nem kell sorba állni ’pesten, ott nem csak rossz levegő nincs, hanem egyetem, gimnázium, de helyenként még működőképes általános iskolai oktatás sincs. Csak jó levegő, és széles puszta. Meg pezsgő éjszakai élet.

Hát itt van. A szakértői kormány. Piaci szakemberek, akik értenek hozzá. Nem politikusok, nem hatalomra és pénzre éhes oligarchák. Nem érdekli, hogy újraválasztják-e őket, vagy sem. Megmondják keményen, a tiszta igazságot, akkor is, ha fájni fog. Nem mismásolnak.

„A kormány olyan arányú adócsökkentésre szeretne javaslatot tenni, amelyre 20 éve nem volt példa Magyarországon - közölte Oszkó Péter pénzügyminiszter a szerdai kormányülés előtt.”

Az alábbi poszt azért született, mert a pszichiáterem - akihez azért járok, mert zsidónáci fideszkommunista drogos vagyok (meg 13 éves, szemüveges, 40 kiló és pattanásos, és még sose volt nőm), és hátha ki tud belőle gyógyítani némi gyónás által - épp szabadságon van, és két választásom volt: vagy ide írok, vagy a kapcsolat.hu-ra. Tovább olvasni csak erős idegekkel és egy zacskó xanax-szal, mert semmi sem igaz belőle, és szégyellem is magam, de legalább lesz majd téma a következő kezelésre is. Elzárkózom magamtól, és fujj.

Fiktív jelenet a magyar közéletből. Teljesen fiktív. Tessék elhatárolódni. Egy szabadon választott (hehe) magyar politikai párt képviselője betér a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalába:

- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, pártszimpatizánsok adataiból kérnék úgy másfél kilót.
- De uram, a pártpreferenciát nem jegyezzük fel!
- Persze, hogy nem! [kacsint]
- És ugye tudja, hogy a kapott listát a választás napján meg kell semmisíteni?
- Persze, hogy megsemmisítjük! [kacsint]
- Uram, kérem ne flörtöljön velem, én családos ember vagyok!
- Flörtölni? Izé, maga nem a Kovács?
- Nem, én a Szabó vagyok!
- Ó! Elnézést, összekevertem valakivel. Khm, háromszázezer nevet kérnék, 20 és 30 közötti, férfi, Budapest környéki lakos.
- Parancsoljon. Ugye tisztában van vele, hogy a szolgáltatás ára 1998. óta nem emelkedett, és hogy az ombudsmanni ajánlás szerint törvényben kéne szabályozni, hogy az állampolgárok megtilthassák személyes adataik kampánycélra történő kiadását?
- Hogyne, holnap első dolgom lesz, hogy rendezzem a helyzetet.
- És ugye nem felejtik el az adatok megsemmisítését a törvénynek megfelelően jegyzőkönyvezni?
- Ami azt illeti – tudom, maga nem a Kovács, de mégis -, szóval nem lehetne, hogy a jegyzőkönyvet odaadom most? Ne kelljen már kétszer fordulnom.