A vallások és más emberi tevékenységek között nem bírok különbséget látni. Csúnya ballib vagyok, tudom, Pol Pot szellemi örököse, aki csegevarás pólóban a Tőkét vakargatja. Azért nem bírok, mert ugyanarról szólnak: a világ megismeréséről, és az ember benne való elhelyezéséről. Más néven: a kontrolról. Teljesen mindegy, hogy ipari tömegtermelésről, öncélú magas művészetről, teológiáról vagy síugrásról van szó, ezek csupán a tapasztalás egymással konkuráló alternatívái. Viszont amint valamelyik kizárólagosságot követel magának, beleesik az eredendő bűnbe: az álszentségbe, amit még el is hisz. Akármelyik.

Érdekes film, szerintem megnézésre mindenképpen érdemes, még akkor is, ha idővel elkerülhetetlenül alámerül a kötelező panelekben, szinkronizmusban és kurrens vallásdobálózásban. Mi lenne, ha valaki 14000 évet élne? Milyen lenne az érzékelése mindannak, ami minket emberré tesz? Miben térne el a világról alkotott képe attól, amit elvárnánk? Az alábbi poszt erősen spoileres lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni, az ne olvassa el. Ja, a bigottak se, és ez nem feltétlen vallási értelemben értendő.

A fasiszták, a konzervatívok már a múlté, nem is érdemes rajtuk rágódni. Most a recesszióra tessék figyelni, az az igazi néprontó. Még jó, hogy mi egyensúlyi pályán vagyunk, hála Európa leggyorsabb reagálású kormányának - bizony, a miénknek. Az alábbiakban gyors áttekintenénk, mi is az az egyensúlyi pálya, és mennyire más is az, mint a recesszió.

Az egyensúlyi pálya ismérvei:
- 2,7%-os, vagy akár 4-5%-os reálbércsökkenés;
- 2008. januárjától 2008. novemberéig 15800 milliárdról 17700 milliárdra nőtt az államadósság;
- 20 és 300 ezer közötti munkahelymegszűnés várható;
- IMF gyorssegély;
- magas jegybanki alapkamat;
- gyenge valutaárfolyam;
- adóemelés előkészítése;
- rögtönítélő válságkezelő bizottság felállítása;
- mínusz 2-3%-os gazdasági "növekedés";
- közéleti populizmus, demagógia erősödése, szélsőséges nézetek előretörése.

Na, a recesszió az nem ilyen.

Mostantól egy-másfél hétig az új mantra: egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya...

A recessziókeltőket népbíróság elé állítjuk!

Ha lát egy recesszióst, jelentse!

Kedvenc visszatérő témám a számítógépes játékok. Nem reprezentatív véleményem szerint egy játék minél véresebb, annál jobb, minél erőszakosabb, annál inkább megnyugtat. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs ezzel mindenki így, és hogy a játék nem való mindenkinek. Szüleimmel ifjúkoromban nálunk is nevelési konfliktusok forrása volt a számítógép - ma meg abból élek. Nálunk is előfordult, hogy egy-egy nélkülözhetetlen komponenst elzártak, így próbálván hatni rám, ám helyette azt érték el, hogy zsebpénzből kispóroltam egy tartalékot. Volt kiabálás is, mégse jutott eszembe soha, hogy lelőjem őket.

"A jelenlegi fővárosi szabályozás szerint akkor rendelnek el szmogriadót, ha a levegő szállópor-tartalma két egymást követő nap meghaladja a riasztási küszöbértéket, azaz a 100 mikrogramm/köbmétert, és a harmadik nap sem lehetett érdemi javulásra számítani."

S lássatok csodát. Egyetlen napig a személygépjárművek 15 százaléka nem közlekedett, s el is múlt a szomgriadó. Ami tavaly nem volt, bár előfordult, hogy nem kettő, hanem négy napig a jelenlegi határérték felett volt a PM10-es érték. Meg olyan is előfordult, hogy nem kettő, hanem 3-5, vagy 30 napig egy-egy mérőállomásról nincs adat. Minek az.

Ami még nem volt: körgyűrű, szinkronizált útfelújítások, épkézláb paraméterkönyv, P+R rendszer. Ami nem is lesz: S-Bahn rendszerű 4-es metró. Vagyis van egy halom dolgunk, ami nem jó, de legalább drága, ahogy ez a szmogriadó is. Mindez bizonyítandó, hogy odafönt csinálnak valamit. Mert ennyi a cél: csinálni valamit. Bármit.

Az is fura, hogy most hirtelen milyen sokan környezettudatosak a mások kárára. A szálló por és egyéb légszennyező dolgok rosszak az egészségre, nem kicsit, nagyon. Mit teszünk a légszennyezés csökkentésére? Egy-egy random szmogriadó a világon semmit se fog megoldani.

Előre kéne gondolkozni és tervezni, pl. a behajtási díj előtt (ami az előfeltételek teljesülése esetén igenis jó ötlet lenne) körgyűrűt és rendes P+R rendszert, meg rendes BKV-t csinálni. Egyből tartósan csökkenne a szálló por meg a többi, és egészségesebbek, boldogabbak lennének a budapestiek. Az "előző este bejelentjük, te meg oldjad meg" ehhez kevés.

Egy vallomással tartozom. Tegnap páratlan rendszámmal behajtottam Budapest közigazgatási határán belülre. Úri passzióból csupán, semmi különösebb célom nem volt vele. Mint mondjuk termelni 4 átlagmagyarnyi GDP-t, és leadózni ezzel párhuzamosan 6 átlagmagyarnyit, olyan időpontok között, amikor tömegközlekedéssel több, mint kétszer annyi idő alatt, jó pár átszállással oda még csak-csak odajutok, de vissza már sehogyan se nem (vagy fordítva, beosztástól függ). Vagyis vagy kies fővárosunkban töltöm az estét, és akkor már minek is másnap hazamenni, vagy nem is megyek be. A munkaadóm biztos megértené, eleinte csak az első pár páros napra nem kapnék fizetést, aztán meg már a páratlanokra se, és mondjuk soha többet be se kéne mennem. Az lenne csak az igazi spórolás, meg levegőkímélés!

Mi lenne az a tárgy, amit a nyugati, fogyasztásra épülő kultúrkör emblematikus tárgyává választanál? Eldobható borotva? Csíkos fogkrém? Vízöblítéses WC? Vagy mondjuk maga a WC kefe? Ez utóbbi tárgy higiénés szokásaink meg nem értett kelléke, egyrészt mert csak szépségtapasz, vegyi öblítés nélkül sokat nem ér, másrészt értelmetlenül mellőzve van. Rohanó világ, igénytelenség, vagy csak szimplán eltérő hagyományok és standardok, nem tudom. Viszont jártamban-keltemben minduntalan találkozok kis figyelmezető feliratokkal a mellékhelységekben, amik e kis eszköz létezésére hívják fel a figyelmet, különböző stílusban.

Angliában járván azt láttam, hogy a liberális alkotmányos monarchia is szélmalomharcot folytat a fehér porcelánon gyülekező guanó megmaradása ellen. Jó nevű irodában a következő felirat volt látható:

Please use the toilet brush.
(kérjük, használja a WC kefét)

Így, kérés formájában, mintegy a beleegyezésedet, hozzájárulásodat kérve a közösnek tartott normák elérésére, majd azok fenntartására. Illedelmes, közvetlen, személyes.

Németországban, nagy nemzetközi cég technikai központjában, a tradicionális német felsőbbrendű attitűdnek ellentmondó, kézzel írt A/4-es papírlap volt látható:

Kloburste darf benutzt werden.
(a WC kefét használni szabad)

Mint lehetőséget, opciót említik meg, némi szarkasztikus éllel, jelezvén, hogy kötelezőnek ugyan nem kötelező, ám a cselekedet mellőzése bizonyosan nem marad következmények nélkül közösség részéről.

Idehaza viszont, a magyar szilícium-völgy közepén (ez az elnevezés megérne egy külön bejegyzést) mindez már a következő formát ölti nyomtatott, majd fénymásolt íven:

A WC kefét használni kötelező!
(a WC kefét használni kötelező)

Mi nem bízunk semmit a véletlenre. Közvetlenség, beleegyezés, személyesség és illem mit sem segít.

Nem reprezentatív felmérésem szerint viszont mindhárom feliratnak nagyjából ugyanakkora volt a hatékonysága, vagyis 10 esetből átlag 3-ban traktornyom fogadja az óvatlan betérőt. Minden fennen hirdetett kulturális különbségünk és egyediségünk csak felszín: mélyen belül egyikünk sem szereti a WC kefét, kultúrától függetlenül.