Egy jól működő országnak elengedhetetlen feltétele az állam ellenőrzése, az állam nevében eljárók számon kérhetősége, felelősségre vonhatósága, hasonlók. Hogy a legkevésbé azok állnak a törvény felett, akik azt képviselik. Példamutatás, vagy mifene. Van itt minálunk ugyanis számos terület, ahova nem tudunk annyi pénzt rakni, hogy az szinte észrevehetetlenül el ne tűnjön. A három legismertebb a vasút, az egészségügy és az autópálya-építések. Ebből kettőre létre is hoztak egy-egy felügyeletet, majd a vasútét gyorsan meg is szüntették. Olyanokat mert mondani, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, ha egy cég átláthatatlanul működik, ha a szolgáltatások vásárlását elaprózzák, urambocsá volt vagy jelenlegi, vezető beosztású alkalmazottak többségi vagy kisebbségi tulajdonában lévő cégektől veszik azokat a piaci árnál drágábban.

Nem meglepő, hogy mennie kellett.

A poszt eredetileg hosszabb volt, de inkább csak ennyit hagynék meg belőle, a többiben több az érzelem. A meggyőzésről még azelőtt letettem, hogy nekiálltam blogolni, de ez még kikívánkozik a témában:

Ki lesznek majd húzva törvényileg a másokat komfortérzetükben sértő szavak a szövegből – Lendvai Ildikó kifejezetten rutinos ebben -, ám az értelmük, a mögöttes agenda megmaradnak: nem fogják kevésbé utálni a bűnösnéprétegeket és kevésbé kívánni sorsuk rosszabbodását attól, hogy nem mondhatják el egyértelműen, de legalább bejuthatnak a parlamentbe, és lehet majd mutogatni rájuk, terelve a figyelmet olyan dolgokról, hogy hova is folynak el a mindenféle pénzek, és ha már elfolynak, akkor miért nem csökken a bűnözés, miért silányul az oktatás, miért van még mindig telekorrumpálva az állam, és miért nincs elegendő bölcsőde. Ennél a törvénynél - ti. a holokauszttagadás büntetése - nagyobb szivességet a kormány talán nem is tehet a szélsőségeseknek: szalonképesítik a beszédeiket helyettük. Hajrá. Szavazzuk meg.

Nem megy ez az SZDSZ-nek, egyre jobban nem megy. Először az országgyűlés elnökéhez fordulnak, hogy a Jobbikos jelölt OVB tagságának tegyen keresztbe, most meg az IRM vezetőjénél érdeklődnek a rendőrszakszervezetekről. Indulásként: a Jobbikot én nagyon nem szeretem, mert a nagy pártok által elhullajtott, és nem képviselt problémákon retorizálva szintén nem ajánlanak értelmes megoldásokat, és mellette fel-fel tűnik a cigányozás és a zsidózás is, ami eléggé taszító. Mindemellett a hajdan – úgy 20 éve - szépreményű SZDSZ amatőrségét nem lehet szó nélkül hagyni.

Tudom, hogy régi film, és nem nagyon kavarta fel a vizet, és még a kritikusok is lehúzták, de nekem nagyon bejött. A monológok főleg. Messzebbre visznek, mint az ember gondolná.

A vasárnap esti megmondóműsorba belehallgatva ütötte meg a fülemet a TASZ nevének igen kreatív, allegórikus újrahasznosítása: aki a holokausztot tagadja, az egy tasz. Függetlenül attól, kicsoda-micsoda is a TASZ, és miket tett az elmúlt években – a teljesség igénye nélkül: állami cégvezetők juttatásainak nyilvánossá tétele, a parkolási pénzek nyilvánosságra hozása, a Grippen-ügylet ellentételezésének nyilvánossá tétele, és hasonló taszságokért küzdenek. Bizony, mert míg én pl. kiírom magamból, azt nagyrészt úgy hagyom, ők nem röstellnek bíróságra járni, hogy érdemi változás történjen.