Volt megint egy kérdés, hogy lehet-e valaki istenfélő ÉS baloldali egyszerre. Ez engem annyira nem érint, mert se istenfélő nem vagyok, se baloldali (aki szerint az utóbbi igen, az menjen ki a Duna jegére királyt választani, de most, ha lehet). Akartam válaszolni, de a bíboros megtette helyettem:

"Az ateizmus az élet kiváltságosainak luxusa, azoké, akik mindent megkaptak, azt a lehetőséget is, hogy a tanulásnak, a kutatásnak szenteljék életüket."

Na, ha ezt egy vulgárdarwinista balliberális mondja, akkor beindul a gőzhenger, hogy bántsák a keresztényeket, és nekiállunk oldalakon keresztül neveket sorolni, hogy ki volt istenfélő, meg ki nem, és mégis nagy tudós volt, aki sokat kutatott, és hát bejött neki az élet. És tudod mit? A hitnek nincs köze az iskolázottsághoz, vagy a vagyonhoz - a hitnek az emberhez van köze. A vallás esetében már más a helyzet, mint ahogy azt a bíboros úr is milyen szépen megfogalmazta. De van tovább:

Tegnap este felugrottunk babás barátainkhoz, ahol is Bubu (a maga 21 hónapjával) lepisilte a kanapét (és anyját, aki hasztalan igyekezett ezt megakadályozni). Miután Bubu jó egy órás közelharc után aludni tért, kiderült, hogy ő ősztől már bölcsis lesz, nem kis részben azért, mert Bajnai azt mondta. Na nem mintha az a havi 27 ezer forint, amit GYES néven osztanak, elég lenne bármire is, de a központi költségvetés az központi költségvetés. Ha átvesszük a pénzügyi-államigazgatási részét a dolognak (az egyik blogon le volt ez vezetve részletesebben mikor és makro szinten, csak nem találom, mert béna vagyok – ha valaki megtalálja, dobjon egy linket, megköszönném)(UPDATE: megvan a link, köszönet érte Kengurunak), akkor már találunk érthetetlen dolgokat, de ha megnézzük a szervezést, akkor tényleg széttárjuk a kezünk, és nézünk.

A legeslegújabb csomagban az van, hogy GYED és GYES összesen két évig járna, vagyis a két éves gyereket el kell tenni valahova, hogy anyu mehessen vissza dolgozni, vagy ülhet otthon ingyér’. Igen, ingyér’: azért a félmunkaidős home office nem éppen a tipikus munkaforma a magyar munkaerőpiacon, még ha egyeseknek össze is jön. Vagyis irány a bölcsőde, már ha van. Így spórol meg a központi költségvetés gyerekenként havi 27 ezer forintot, hogy közben a bölcsőde az önkormányzat kasszájából havi 80-120 ezer forintjába kerül per fő per hó. Érthető, nem? A kormány letolja magáról a gondot a tanácsra, csak éppen a forrást és a szabályozást felejti el mellékelni, közben meg a hiánnyal annyi történt, hogy egyik szememmel látom, a másikkal meg nem: attól, hogy egy másik kasszában csinálok mínuszt, a mínusz még ott van.

Ülök a kanapén, nézem a tévét, jön a reklám: anyu egy szál pendelyben ilyen nagy üvegajtón megy ki valami fjordba. Hangalámondás:

„a norvég nők lába tavaszra kiszárad”

Én meg közben tolom a zöldbabfőzeléket, fokhagymaformulával, nekik meg tavaszra kiszárad a lábuk.

Először is: ez itt Magyarországon ki a faszt érdekel (már bocsánat)? Másodszor: miért tavaszra? Akkorra fogy el a fókazsír? Harmadszor: ezt hogyan találták meg? Volt valami mélyszociológiai kutatás még a hetvenes években, és egy 1000 fős mintából ez jött ki?

A norvég nők lába tavaszra kiszárad. Agyam eldobom. De miért állnánk meg itt?

„Tavaszra a svéd nők haja lenő.”

A finnek mája megdagad, a dánok szakálla meg csomókban hullik a hülye reklámoktól.

Vagy ez egy olyan népi bölcsesség, mint a vörös az ég alja, eső lesz? Áll két paraszt bácsi a mezőn, oszt beszélgetnek a kaszálás szünetében, valamikor még a múlt század elején:
- Tavasz van! - sóhajt fel az egyik.
- Ja, száraz az asszony lába – mondja rá a másik.
- Tán csak nem norvég véletlenül a becses neje?

Vagy lehet, hogy létezik a jelenség valahol a titkos pedikűrös szakzsargon mélyén eldugva, amit a hozzáértők csak skandináv-tünetegyüttesnek hívnak, és két összetevője van: a tavasz, és a norvég nők. Ilyenkor a pedikűrös alapanyaggyártóknál megnő a bőrpuhító krémek és a sarokreszelők iránti kereslet, a kozmetikák meg felkészülnek a száraz lábú norvég nők rohamára, mint teszik azt már időtlen idők óta itt a Kárpát-medencében.

Nekem konkrétan kiesett a kezemből a kanál, pedig fasírt is volt rajta (sertés formulával).

Még pörgök ezen egy picit, mert félrement a gyógyszer, és meg mert nagyon úgy tűnik, hogy a világon semmi hatása se lesz ennek már. Az volt, hogy történt itt némi osztogatás a népnek meg a haveroknak, hitelből, aztán jött a megszorítás, ám az osztogatás nem állt le, majd jött az un. világválság, és hirtelen eltűnt a pénz, és nem nagyon kaptunk újat, ezért elmentünk az IMF-hez, hogy légyszi adjál pénzt. Az IMF azt mondta, hogy oké, adok pénzt, ha bebizonyítod, hogy vissza tudod fizetni, ami gyakorlatilag abban merült ki, hogy most a kiadási, és nem a bevételi oldalon szorítunk meg. Az IMF-et amúgy kurvára nem érdekli, hogy mit és hogyan csinálunk, ha a csomag végén azt látja, hogy megvan a kamat, az nagyobbrészt ránk van bízva, mi álltunk elő a pakkal, és vállaltuk, részletesen, pontokra lebontva, csak éppen számokat nem írtunk hozzá.

Az nem is úgy volt. Nem is a Bajnai-csomagot, hanem az egyik Gyurcsány-csomag keretmegállapodásának a módosítását hírdették ki most. A sajtón egy kisebb helyreigazítási hullám futott végig, példás reakcióidővel. Úgy tűnik ahhoz, hogy valami történjen, elengedhetetlen, hogy Keller László nyilatkozzon az MTI-n keresztül (ajánlanám az illetőt elhúzódó helyreigazítási és egyéb perekben közvetítőnek). De nézzük a forrásokat:

„Ha még eddig nem tudtuk volna, most már dokumentum is van róla: nem Bajnai Gordon fejéből pattantak ki a még el sem fogadott Gyurcsány-csomagot meghaladó megszigorító lépéseket tartalmazó tervek. Veres János ezek egy részének teljesítésére már március 10-én garanciát vállalt az Európai Uniónak.”

Írta a Népszabadság. Ez alapján írta Mózer a HVG-be, hogy:

„… bárki lesz is a következő miniszterelnök, már egy aláírt, az EU-val szemben bevállalt, és április 3-a óta hatályban is lévő megszorítási csomag rendelkezései szerint kell irányítania Magyarországot. (Ezeket a feltételeket egyébként Bajnai csomagja még túl is teljesíti, bár ki tudja, talán az időközben tovább romló gazdasági helyzetünk és kilátásaink miatt tovább szigorodtak az EU és a Valutaalap előírásai).”

Az nem is úgy volt, nem Bajnai csomagja az, tessék szépen helyesbíteni. Meg is jelentek egyből a szabadkozások, hogy „sajnáljuk, hogy félrevezettük az olvasóinkat”. Ja, ha nem is a Bajnai csomagját fogadták el már Márciusban, akkor nincs is semmi gond, minden a legnagyobb rendben. Az a része, hogy Bajnai az igenis vállalt kereteket túlteljesíti az időközben romló kilátások miatt, nem került bele, csak az, hogy túlteljesíti, vagyis nem az van, hogy de bizony meg van kötve a kezünk, ha a mentőcsomag többi részét is szeretnénk, hanem csak annyiról van szó, hogy ez a Bajnai egy ilyen túlmozgásos gyerek. Stréber, na, puszta önszorgalomból csinálja.

Az előző posztot ma akartam kirakni, de félrenyomtam, mint az átlag parlamenti képviselő, úgyhogy kvázi vázlatformában kiment. Oda akartam kilyukadni, hogy itt mindenki véd mindenkit mindenkitől: az MSZP a családokat és a munkahelyeket a világválságtól, a Fidesz a családokat és a munkahelyeket az MSZP-től, a Jobbik a családokat és a munkahelyeket a cigánybűnözéstől, az SZDSZ meg a családokat és a munkahelyeket a széllsőjobbtól, amihez újfent csatlakozott az MSZP is. De mire föl?

Kikiáltották a reformdiktatúrát. Gyurcsányék elfelejtettek szólni.

Az EU-nak már előre vállaltuk a Gyurcsány- és Bajnai-csomagot.