16 éves voltam, és a jó ég tudja, mi célból és végre, de azon kaptam magam egy derűs tavaszi hétvégén, hogy faterral meg még néhány emberrel fatelepen rakodunk meg épp egy pótos ifát. Kell az a kis testmozgás, szabad levegő, miegymás. Az egyik fordulónál elkezdtem nehezen lépni, de gondoltam, csak nem fáradok ilyen hamar. Lenézek, hát nem jön egy deszka is a lábammal? Ott akkor nem fájt, csak csodálkoztam, hogy ezt így hogy? Szerintem Chaplin is egy ilyen afférral kezdte a pályáját, csak titkolják, a zongorakíséret meg azért kellett, hogy elnyomja azt a heveny káromkodást, amit az ember olyankor művel, amikor egy szöges deszkát próbál lefeszíteni a talpáról úgy, hogy lehetőleg közben ne essen seggre, de a mozdulatok teljesen autentikusak voltak. Az egyik srác mondja okosan, hogy fordítsam oldalra, és lépjek rá a másik lábammal, ezzel meg le – nabazdmeg, veled is csak többen vagyunk.

Minden a legnagyobb rendben, a tervek szerint haladunk. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk kérem – vagyis azt azért ne. Milyen jól elvannak a nevekkel, nézzed már, hogy találgatnak, ki kinek lenne jó, meg röhögnek a Vértesen (amíg nem kap valami zsíros állást az új kabinet ernyője alatt, mint jó káder). Surányi? Mekkora már! Még ellenkeztünk is egy kicsit, hátha az SZDSZ megpróbálkozik a szaltó mortáléval, már toltuk volna nyomtatásba, hogy a Fodor az tényleg a Fidesz alvó ügynöke, kellett nekik leszavazni a Kókával szemben (aki persze a mi alvó ügynökünk volt). De nem, nincs oszlatás, így az MDF nyugodtan támogathatja az előrehozottat, majd vagy adunk nekik frakciót az SZDSZ bezsarolására, vagy nem, Bokros felmelegítésével már megtették a dolgukat.

Megadta a menetrendet, amitől eltérni nem lehet: jössz, nem jössz, a vonat nem vár, és ott maradsz egy bezárandó szárnyvonal oszladozó kis állomásán, amerre a madár se jár. A hírgyárban kiporciózták az utolsó morzsát is jó előre, májusig készen áll a terv, ki miről és mit fog mondani, épp három nevet emlegetnek informálisan. Persze nem szabad ezt egyszerre piacra dobni, mert túltoljuk, és a zemberek elfordulnak a fény felől, aminek az lenne a következménye, hogy nem lesznek elvakítva, és észrevesznek dolgokat, amiket nem akarjuk, hogy észrevegyenek (OTP árfolyam? valaki?). Szerves részei ennek a sajtó, az értelmiség, az elemzők, az ideológusok és a törzsszavazók. Lemondott, mégis róla és általa fog szólni minden, mi érdeklődésre számot tarthat, és fontos, hogy ez legyen a legfontosabb, a leghangosabb, ez egyetlen, más időnkbe ne férjen bele.