Megint nemzeti ünnep van, aki igazán fajin, az már tegnap kirakta a kokárdát, nehogy reggel elfelejtse. Nagyobb népességű helyeken ilyenkor nem nagyon éri meg kimenni az utcára, marad a négy fal, és az elvágyódás, meg az instant szórakozás:

Feladom. Nem bírom követni, hogy mi hova merre meddig az adózásban, de már azt se, hogy mikor. Nincs időm, kedvem, energiám. Eleddig a bérszámfejtőket némi távolságtartással kezeltem, de most kifejezetten sajnálom őket, meg minden olyan embert, akinek havonta változó szabályokból valamiféle üzleti terv formájú dolgot kéne összehoznia. Egyszerűen lehetetlen. Gyurcsány monnyonle. De tényleg.

Képzeljed el, hogy ül a multinál mondjuk egy ilyen ügyvezető-szerű figura, akit felhív a tulaj, hogy olvasta az újságban, hogy akkor most mi van, mennyi lesz a haszon, mit mondjon az ő főnökeinek, lesz-e pénz? Ügyvezetőnk leül az embereivel, kiszámolja, átrajzolják a táblázataikat, visszamondanak megrendeléseket, jutalmakat, elküldenek 20-30 ezer embert, majd postafordultával írja, hogy most már lesz. Aztán januárban megint. Meg a héten nekiáll még egyszer.

Az előző poszt végéről lemaradt útmutatásként:

cPG - Disznódal

Gyáva, konfliktuskerülő, realista, felívelő, üdítő, populista - ezeket a jelzőket használták Orbán Viktor beszédére, mondandójára. És mind igaz is. Ez ugyanis egy beszéd volt. Szónoklat. Egy beszéd arra való, hogy megtapsolják/kifütyüljék, mert azt hallják benne, amit hallani akarnak, még ha nem is azt mondják benne, amit hallani akarnak. Aki akarja, úgyis kihallja belőle, előre megideologizálja, még mielőtt a szavak és szószerkezetek értelmet nyernének. De mit is mondott Orbán Viktor?

(FONTOS: a különböző olvasatok NEM egyeznek bármilyen pártállással - minden hasonlóság a magyar politikával a polmarketing miatt van, aminek a valósághoz semmi de semmi köze)