A minap ütötte meg a fülemet a tévéből egy vita, hogy a feltámadást hogyan kell értelmezni? A hivatalos álláspont: szó szerint. Kevés dologban értenek egyet a keresztény felekezetek, de ez egy elég sarkalatos pont náluk. Nem akarok itt hitvitát gerjeszteni (gerjesszen az, aki hisz benne, én kiszálltam, jobban mondva be se szálltam), de az én logikám szerint elég "jogos" kérdés, hiszen a Biblia és egyéb szövegek tömkelegéről derült ki az idők folyamán, hogy azt nem is úgy kell érteni, az csak metafora, kivéve ezt.
Valamiért nem úgy kell olvasni, hogy úgy támadt fel, hogy éppen bimbódzó egyházát atomjaira robbantották pont a születésénél, ám az mégis újra összeállt. Nem úgy születik újjá, hogy emberről-emberre terjednek tanításai, "újjászületvén" minden egyes hívőben, nem. Nem úgy emelkedett a mennyországba, hogy elhozta a megváltás receptjét mindenkinek, kik - akárcsak ő - Isten gyermekei lennénk, s így végre valahára mi is oda juthatunk, köze nincs hozzá. Jézus az az ember, aki három napig halott volt - nem tetszhalott, hanem rendes, ahogy kell -, aztán már mégsem volt halott, majd fizikailag emelkedett a mennyek országába, teljes testi valójában. Te tudsz ilyet? Ugye, hogy nem!