Ma itthon minden adóforintból több mint 70 fillér szociális támogatásra megy el. Ez azért felvet pár dolgot. Egyrészt miért ilyen irdatlanul sok? Másrészt, ha ilyen irdatlanul sok, akkor miért élnek emberek ilyen rosszul?

Azt hiszem, tudom a választ. Kicsit összeesküvés-elmélet szagú lesz, de hajrá.
Van ugye ez a dolog, amit ma röviden demokráciának hívunk, hosszabban képviselete demokrácia, vagyis köztársaság. Fontos megkülönböztetni a képviseleti és a közvetlen demokráciát.

Három dolog. Közbevetés: végre Gyurcsányos poszt!

Beszélt a Feri megint, fizetett szurkolók előtt. Kritika is van róla, tessék megnézni itt.
Tetszik a címe: a józan ész nevében. Hát a beszédeknek, illetve a csatolt eseményeknek a józan észhez nincs sok közük.

Mi az oka annak, hogy a magyar rendszer az a lenyúlásra épül? Nem úgy, hogy van benne lenyúlás, ami elkerülhetetlen része, hanem, hogy teljesen konkrétan és pofátlanul egyenlő vele?
Pártfinanszírozás? Előző rezsimből itt maradt reflexek? Magyar jellemvonás (lásd Móricz műveit)? Vagy éppen a jellemtelenség?

Utálom.
Utálom a fanatikusokat.
Utálom az egységsugarat.
Utálom azokat, akik már azelőtt eldöntik, mit válaszolnak, mielőtt a kérdést hallanák.
Utálom a pártkatonákat, a populistákat, a hülyéket, a barmokat, a tudatlanokat, a hazugokat, de legfőképpen a politikusokat.
És már szavazni is utálok.

Előszó

Jobboldali vagyok. Csak semmi komcsizás kérem. Csakhát anti-autoriter. Liberális. Anarchista. Ahogy tetszik. És nem, nem vagyok se vallási, se etnikai, se szexuális irányultsági alapon kisebbségbe sorolható (nem mintha számítana, csak a berögzült, defetista asszociációs reflexek végett).

Magyar vagyok - bár egyesek erről másként vélekednek -, s mint ilyen, értek a focihoz, ugye.
Sőt, ahhoz is, hogy a foci és a magyar foci pár röpke évet kivéve sose volt egy és ugyanaz. Nagyon nosztalgikusan úgy lehetne fogalmazni, hogy volt idő, amikor volt és a magyar foci, és mindenki más csak utánunk kullogott, ma meg pont fordítva van. Hogy volt idő, amikor a brazil támadó stílust még magyar támadóstílusnak hívták, mert, mint gyakorlatilag minden létező dolgot az univerzumban, azt is mi találtuk fel. Itt kell hozzátenni, hogy ugyanakkor anno a vb-selejtezőkre annyi ország nevezett, mint amennyi most bejut.

Tanácsot adni jó.
Jó pénzért bármit.
Állami szervnek pláne, plusz ÁFA, plusz amit ugye visszatérítünk.

Jó pénzért le lehet írni egy tanulmányban, hogy a világon három operációs rendszer van, IBM, Microsoft és Linux, továbbá, hogy az IBM-hez és a Linuxhoz programozói tudás kell, de a Microsofthoz nem.

Vagy nincs. Vagy lesz. Sok gáz lesz, olcsón. Vagy drágán. Délről, keletről igen, nyugatról nem.
De legalább a bál már áll.

Van ugyi a Nabucco, meg a Déli Áramlat. Az első elvileg nagyrészt Oroszországtól független gázforrásokat kötne össze velünk meg Ójrópa többi részével, a másik meg főleg orosz érdekeltségeket.
Azt jön a kormány, és azt mondja, hogy tulajdonképpen ez a két projekt nem konkurál egymással.
Aztán jön Putyin, és azt mondja, de, nyomatékosításul ráül a Nabucco vezetéken a gáz nagy részét adó ex-szovjet tagállamok szájára.
Aztán jön a kormány, és azt mondja, Déli Áramlat lesz, csak az lesz, de legalább jó üzletet kötöttünk, a Fidesz meg kapja be.
Aztán jön Ójrópa, és azt mondja, mi kapjuk be, kollektíven, és a jó édes anyánkat.

Ez eddig mind szép és jó. Politika, ahogy mi ismerjük.

Réges-régen, amikor Horn Gyula még miniszterelnök és mászóka nélkül volt, amikor még Jancsi bohóc fellépett a cirkuszban, és a tévében ment az Uborka....

Parlamenti ülésnap, napirend előtti felszólalás. Jancsi bohóc emelkedik szólásra, vérben forgó szemekkel:
- Horn Gyula monnyon le!
Taps.

Parlamenti rendezvény, valamikor este. Az Uborka stábjának pár tagja meghívót kap, hogy találkozhassanak azokkal a emberekkel, akiknek a hangját parodizálják. Gábor emberével, Horn Gyulával beszélget, ám Jancsi bohóc egyszer csak odarohan, fülig érő szájjal, és megragadja Gyula jobb felkarját:
- Gyugyu gyere bazdmeg, ezt látnod kell! - és már húzza is maga után.
Horn Gyula mosolyogva kér elnézést kettejük helyett is:
- Nem tehetek róla, imádom ezt a palit! - mondja, és megy, otthagyva Gábort vérbe fagyva.

Parlamenti ülésnap, napirend előtti felszólalás. Jancsi bohóc emelkedik szólásra, vérben forgó szemekkel:
- Horn Gyula monnyon le!
Taps.

Cirkuszt a népnek!
Gyere bazdmeg ezt látnod kell!

Flóri azt mondta volt, hogy ha a Gárda tényleg nem a cigányok ellen van - bár a jelek nem erre utalnak -, akkor biza a cigányoknak a Gárdában a helyük.

Érted? Odadobta a kesztyűt! A Gárdának! Érted? Hogy határolódjanak el tőle!

Előrebocsátva: nem vagyok pesti. Se budai. Nem is lakom egyik felén se, csak ott dolgozom, miden nap.
Van az a pénz, amiért felköltöznék, csak eddig még senki se ajánlotta meg.

A BKV nem tipikusan pesti jelenség, inkább tipikusan magyar. Zárt rendszer, zárvány a zárványban, ahol az őt körülölelő társadalom, aminek elvileg szolgáltatnia kéne, szolgálja ki őt.

Hiszem és vallom, hogy a pornónak, mint olyannak, pozitív társadalomformáló ereje van.
Hiszem és vallom, hogy pornót nézni jó dolog. Van nála jobb dolog is, mondjuk az ott látottakat csinálni az ember párjával, de ha nincs, akkor marad ez.
Hiszem és vallom, hogy a pornó (legyen melegpornó vagy deviáns vágyakat ábrázoló) igenis biztonságosabbá teszi az utcákat.
Továbbá, hogy a rendőrségnek szintén biztonságosabbá kéne tenni az utcákat.

Szilárd meggyőződésem, hogy az országot titkon egy fénymásolót-nyomtatót-A4-es papírt gyártó konzorcium irányítja, kiszervezve a munkaerő-kölcsönzést a vezető politikusok fedőcégének. Mi más magyarázat van arra, hogy ennyi nyomtatás-fénymásolás-gépelés kell, hogy legyen, akármit is akarsz intézni az un. állammal?

Talán a kábelfóbia? Kövér László akasztós öröksége? Féltjük a magyar bitet a globalizációtól? Annyira vigyázunk azokra a kurva bitekre, ki se engedjük őket a kábelre. Kicsik is, nem beszélnek idegen nyelveket, még eltévednének. Vagy rájön, hogy kint tulképp jobb, azt vissza se jön már.

Az UTP gyártók nemzetközi lobbija tudja-e, merre van Magyarország a térképen?