Ez is megvolt. Volt a cseheknek '68, nekünk '56, a grúzoknak meg van most egy 2008. Párhuzamok a három történetben, hogy mindegyikben részt vett a szovjet / orosz hadsereg, a "nyugat", és egy kis ország, aki nem tudta helyesen megítélni, hol a helye a világban.

A grúzok integrálni szeretnék Dél-Oszétiát és Abháziát a még ott lakók akarata ellenére. Ezt Oroszország kihasználja. Az oroszokat persze nem érdeklik az oszétek vagy az abházok. Őket igazából Baku érdekli, meg a NATO rakétapajzsa, meg, hogy semmilyen körülmények között se legyen egy Nabuccónak látszó tárgy a környéken. Ha Oroszország érzéken lenne a kisebbségek önrendelkezése iránt, akkor már holnap darabjaira hullana. Mondjuk indulásként függetlenséget adhatna Észak-Oszétiának, hogy a csecseneket ne is említsük, mert ők terroristák, az oszétek meg csak csempészek.

Dr. Bárándy Gergelynek csípi a szemét a képviselői vagyonosodási vizsgálat.

Első sorban a jogharmonizáció és a kodifikáció problémáira kívánja persze felhívni a figyelmet, főleg az APEH vonatkozásában. Dr. Bárándy Gergely jogász ember, az OIT tagja, így tudnia kell, hogy a kodifikáció és a jogharmonizáció, az ellentétek feloldása helyenként - a saját tanárai szerint - a legrosszabb pártállami időknél is súlyosabb állapotban van. Dicséretes, hogy szót emel ellene. Annál is inkább, mert Dr. Bárándy Gergely többek között országgyűlési képviselő is, ilyenformán sok millió szintén elégedetlen és aggódó honfitársával ellentétben neki közvetlen, napi lehetősége van, hogy a kilátástalan helyzeten változtasson, azt jobbá tegye.

A cúnya, gonosz aufklérer hobbicák ellopták a drágaszágot! Oszt? Szerinted Gandalfot érdekli, amikor 5000 wattos mélynyomó van a verdában? Lószart, mama! Túráztatja az audiotuning szekeret a megyében!

Gollumot meg besorozták a neokonok:

Az Olimpiát sose néztem, olimpikonokat se tudnék fejből sorolni, még ha maga Vágó István kérdezi félmillióért, akkor se. Ez van. Nem köt le, ki tud messzebbre dobni, futni, ugrani, úszni, lovagolni. A bunyó érdekelne, de nagy kesztyűkben, fejvédőben, pontozásra nem az igazi a box, a koreai művészetekből meg akkor már inkább a kyok sool, a rugby pedig nem olimpiai sportág.

Szigeten sose voltam, több okból is: semmi kedvem vagyonokat kifizetni - pláne étel-ital vonalon - egy olyan rendezvényre, ahol jó, ha a százból 3-4 program érdekelne, utálom a sátorozást, a félnomád életmódot (panelba születtem, összkomfort meg minden), és nem bírom a hippiket. Felmegy tőlük a vércukrom (ehhez képest a legjobb barátaim fél- vagy egész hippik, de ők más tészta, nekik szabad).

Az orosz-grúz háborúról meg nagyjából azt gondolom, amit D.Z. kollega már megénekelt: Grúzia szép angol szóval élve csupán bargaining chip a nagy nemzetek politikai játszóterén. Behülyítették, megtette, amit kellett, most beáldozzák, közben az atlanti értelmiségi elit is végre kiélheti magát nyilatkozatosdiban. Grúznak lenni rossz dolog lesz egy jó ideig.

Ilyen körülmények között valóságosan üdítőleg hat, hogy ismét lesz reform az egészségügyben. Szívünk szorul, karunk feszül, gyomrunk görcsöl.

Minden szolgáltató szakmának megvan a maga keresztje. Úgy hívják, "a szaki". A szaki sokféle lehet: nyugdíjas szakember némi mellékesért, mellékállású buherátor, vagy rokon / ismerős, aki "okosan" (jóárasítva) dolgozik. Vagyis itt nem a hozzáértő, becsületes szolgáltatókról lesz szó (mert olyanok is vannak), hanem azokról, akik bármely szakma oldalvizén képesek sáskamód ellenni.

A szaki többfajta munkaruhát is felvehet: lehet autószerelő, szobafestő, vízvezeték szerelő, és újabban számítástechnikus is.