Ezzel már lógok egy ideje, de majd most!
Annál is inkább, mert mégis csak vasárnap van, és vallási témáról lévén szó mégiscsak illő az Úrnak szentelt napon lehozni. Vagy az a szombat? Az vesse rám az első követ, aki utolér.
A téma: az Univerzum, az ember, a determinizmus és persze Isten, mindez a keresztény filozófia kozmológiai szemüvegén keresztül.
Agitprop kezdőknek és haladóknak.
Aki a monoki kurzust elvégezte, az nagy előnnyel indul a képzésen.
Kiment a kormány Dobogókőre, és ott tanácskozott.
Hogy miről? Amiről korábban jól megmondták, hogy azt már nem!
Van ugye a ráeszmélés - és ráeszméltetés -, hogy a szociális rendszer az így nem jó. Ezt nyomják a csapból is. Ekkor jön Monok, és elkeseredésében - mert az állam nem tesz semmit - megpróbálja saját hatáskörben megoldani. Le vannak ugatva, le vannak rasszistázva, nagyüzemileg.
Mi az a szolidaritás?
A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.
Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.
Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.
Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.
(tovább)
Közeleg az apokalipszis! Fel van ön készülve rá?
Biztos beraktározott konzerveket, EMP biztossá tette a pincét, van vagy öt Geiger számlálója, és annyi ásványvize, hogy azzal ki lehetne virágoztatni a sivatagot, amivé lakhelye vált, és persze tele van fegyverekkel.
De gondolt-e a legfontosabbra, a megfelelő ruházatra? Mégse mindegy, hogyan vegyülünk a túlélőkkel! Jusson eszébe: kellően megválasztott öltözet=státusz!
Mi a Wasteland Fashionnél képzett tanácsadóinkkal szeretnénk az ön segítségére lenni, hogy divatosan vághasson neki az új világrend építésének!
Kiegészítés, mert már megint nem tudtam átküldeni.
Nem Amerikával van bajom és főleg nem en bloc.
Azt hittem, ezt az előző poszt utolsó mondatának Monthy Python utánérzéséből egyértelműen lejött, de megint tévedtem.
Akkor most leírom, bővebben, bár ezt már a kutya se fogja elolvasni.
Recincálás következik.
Kedvenc káromkodó evangélikus lelkészem - az ateistáknak ilyenjük is van, térjen meg mindenki, akkor lesz nekik is - az internet nyilvánossága elé tárta egy régebbi filozófiai-teológiai-kozmológiai dolgozatát, hét részben:
Antrópikus elv I. - Csodálkozom, tehát vagyok
Antrópikus elv II. - Miért pont kreacionista ne lehetne a tudomány?
Antrópikus elv III. - Csodálkozás a megszokotton (a poszt rertócsöcsös képet tartalmaz)
Antrópikus elv IV. - Homogenitás és izortópia
Antrópikus elv V. - Van-e élet a Földön?
Antrópikus elv VI. - De hiszen itt vagyunk!
Antrópikus elv VII. - Édes otthonunk, az Univerzum
Folyt. köv.: maga a recincálás, azaz megmondjuk jól, hogy mit is gondolunk erről.
Amerika sok mindennek a hazája, de leginkább az egyén hazája.
Self important, self absorbed, self righteous and self centered.
Az egyénből pediglen következik a képnek a mutatása.
Amerika elsősorban a nagyüzemi hypokrácia földje.
A Konzervatóriumon van egy több részes vita a drogokról és azok legalizálásáról, amely a végén már kölcsönös tettleges intellektualizálásba fajult. Az összes poszt ez alatt a tag alatt érhető el.
Emlegetve vannak források, történelmi események, és elvek igen nagy számban. Amit hiányolok, az a dedukció. Elindulni az alapoktól, és eldönteni, hogy mit is akarunk, és azt hogyan lehet elérni. Kezdjük tehát az elején.
* * *
Más. Apukalipszis pályázat! Vegye, vigye!
Jelentkezni a végidők kezdeténél, egyes sorokban, bit alapon.
