Úgy is mint neolizálás, vagy popposabban: itten kérem minden nu! (ejtsd: nyú)

Racionalitás, rekurzivitás, és realitás, vagyis: nu-racionalitás, nu-rekurzivitás, és nu-realitás!

Kiáltvány, tetszikérteni? Forradalom a biliben, na! Izé, nu! Nu-forradalom!
(a "nu" prefix megértése hardcore arcoknak azért könnyebb)

A tegnapi nap elárasztották a blog.hu-t a vallási témájú posztok, komoly mennyiségű – és változó hangvételű, mélységű és minőségű - kommenttel. (persze én is azért hozzátettem párat, változó minőségben és mélységben – az utóbbi időben a hangnemre viszont igyekszem figyelni)

Én hülye meg nem készültem a témában, de most pótoljuk!

A törésvonalak a szokásosak: Dawkins, szellem, hit, és persze a "ki ölt meg több embert minek a nevében?".

Amikor leülök a gép elé, mindig felmegy a fejre a fülhallgató, és általában a Thunderdome összes megy benne.

A stílusban előszeretettel használnak bootlegeket kultfilmekből, egyes számoknak egészen egyéni ízt adva.

Promo-nak van egy száma, a címe "I am the law!". Ismerős volt, csak nem tudtam, honnan.

Aztán olvastam a Repulbicator-on Rékuc egyik írását (még nincs élesítve), ami mellé már be volt szúrva az itt látható kép, és leesett. (közben élesítve lett, de a kép eltűnt, úgyhogy tulajdonképpen megmentettem némi bitet a pusztulattól)

Hát persze, hogy Dredd az! (Sly hangján).

Megvan a hivatalos végeredmény.

Figyelem!

Gátlástalan és nevetséges önfényezés és alaptalan paranoia következik!

Volt egyszer egy 1956.
1956-ban Magyarországon volt egy rendszer, és ott történtek dolgok.
Voltak ott emberek, akik ott éltek, és azokat a dolgokat csinálták.
Hogy ez miért fontos? Pár dolog.

1. Ma Magyarországon minden politikai erő, tömörülés és törekvés 1956-ból vezeti le magát. Gyakorlatilag megkerülhetetlen, hogy egy 50 évvel ezelőtti pillanatfelvételen ne bökj rá, hogy ott, az vagyok én a csoportképen, bár akkor még nem is éltem.

Elérkeztünk egy nagy pillanathoz.

Holnaptól a blog első napjának statisztikái kikerülnek a grafikonból.

96 naposak lettünk itten, mérföldkő.

Lassan annyi napja ontom a permanens... mit is? Ami éppen jön, de azt permanensen, szóval lassan annyi ideje, mint Megyó első programja, csak én nem próbálkozok már bonyolult szavakkal helyesírás ellenőrző nélkül (de párszor már kiderült, hogy azzal is tök fölöslegesen).

Mindegy is, szeretném megköszönni minden kedves (vagy kedvetlen) idelátogatónak a számtalan kattintást, a rengeteg kedves (vagy nem túl kedves) kommentet, és a színes italokat. Meg a bumm-bumm zenét.

Következő poszt menetrend szerint 7:50-kor, téma: '56 monnyon le!

90+ nap, 160+ poszt, 110+ ezer kattintás, nem tudni mennyi komment, mert csak az utolsó 900 van meg - és még mennyi jön!

Üdvözlettel,

bs395,
a nagydarab, kopasz, unintelligens nézésű anarchista hobbiblogger.
(fuxom is van, baj?)

Van egy amcsi industrial rock banda, akik többek között adtak pár zenét a Mátrix trilógiának is (amiből ha csak az elsőt csinálják meg, minden idők egyik legnagyobb filmje lehetett volna, de nem bírták ki, kellet a pénz): Powerman 5000. Az énekes művészneve Spider One, de ez a poszt Hód Egyről szól, alias Kóka János.

Spider One színpadi mozgása egyébként egy másik kortárs magyar politikai szereplővel hozza összefüggésbe, legalábbis hasonló szaró galamb kűrt tudnak bemutatni a mikrofon előtt. Ugyanakkor a Powerman összehasonlíthatatlanul jobb show-t csinál, mint az említett két politikus együtt, még a páros szakítása se volt egy teltházas stadionkoncerttel egy lapon említhető.

Mindegy. Vissza a nézéshez.

Ez úton szeretném népszerűsíteni az első (és tudomásom szerint egyetlen) internetes árnyékkormányt!

Az egész állítólag egy poénból indult, miszerint a jelenlegi szintjét akár bloggerek is megütnék - s lőn.

A cucc neve Republicator (ami vagy köztársaságozót, vagy újraközlőt jelent).

Vannak rajta eszement cuccok, mint a "Mindent megoldó minisztérium", vagy a "Ráígérünk, mert ráérünk", de egy komoly adag átgondolt cucc is, több minisztérium kompetenciáját feszegetve. Személyes kedvencem - talán nem kis mértékben a borítékolható ambivalens reakciók miatt - a "Segély helyett utalvány".

Egyelőre nem tudni, mi lesz belőle, de tessék kattintani ezerrel!

(ja! 3 hónapos a blog!)
(mármint ez itt, ez három hónapos, biza!)

Csöncsön figyelmébe, a filozófia problémáinak egy humoros bemutatása:

A főiskolán tanultam filozófiát. Az első pár hét után fakultációt kellett választani a következő három évre, a kötelezők a logika filozófiája és a görög filozófia voltak, és szabadon lehetett választani még vagy hatot. Én a tudomány filozófiáját, a gondolkodás filozófiáját és az erkölcsét (hehe) választottam, de volt egy Marxizmus opció is.

Arra gondoltam, hogy ez remek, mindig is érdekelt, ráadásul elég kis tanszék volt, mindössze huszon valahány ember, és a sorok között, ahol fel kellett iratkozni a tantárgyakra, átnéztem a Marxizmus sorára, ahol mindössze csak tíz ember állt - de közülük hárman vörös barret-ben!

Magamban azt gondoltam:
- Istenem, nem tudok három évig egy teremben lenni ezekkel a - ahogy akkoriban hívtam őket - picsákkal!

Az első srác, akivel összehaverkodtam, ehhez képest pont mindennek a szöges ellentéte volt: 18 éves, mint a legtöbben közülünk, de egy 55 éves fasiszta taxisofőr mentalitásával...

(Ricky Gervais: Politics)