Húsvét van, a megbékélés ünnepe.
Jött a megváltó, és megváltotta minden bűnünket.
És különben is, minden keresztényi ünnep valahol a megbékélésről, és a szeretetről szól.
Kivéve, ha nem.

Volt egyszer egy ember, aki azt vette a fejébe, hogy elmondja a többieknek, mi sok jó dolgot csinálhatnának az életükben. Tömegek hallgatták minden szavát, gyűltek köré a tanítványok - és az irigyek.
- Istenkáromló! - mondták a papok.
- Lázadó! - mondták a rómaiak.

Ezt már régóta ki akartam adni magamból, de csak mostanra jutottam el oda, hogy nagyjából megfogalmazzam.
Azaz hogy mit is gondolok a mi nagyszerű politikusaink felém intézett, gondosan megfogalmazott kérdéseiről. Vagyis a népszavazósdiról.
És nem a mostaniról

Imádom a környezetet, de utálom a környezetvédelmet, mert tele van ignorens, békebeli, Woodstock legendáján és gazdasági fellendülésen szocializálódott hippikkel.
Ezeket az embereket nem érdekli a környezet, az állatfajok, a növények, a globális felmelegedés.

A földön valaha élt állat- és növényfajok 99.99999999999999%-a kihalt. És nem mind mi öltük meg. Egyes becslések szerint naponta 25 faj tűnik el emberi beavatkozás nélkül is - hadd távozzanak emelt fővel! Nem úgy, mint a pandák, amiket naponta seggbe szúrnak mindenféle tűkkel, azt mégis inkább egy traktorgumival játszanak, kamerák előtti kopulálás helyett.

Felvesznek az emberek hitelt mindenre, árura, nyaralásra, akármire. Olyan dolgokra fizetnek bünagy kamatot, amik már akkor se tetszettek, amikor hazavitték őket.

Ha meg elkülöníted az egyiket, és leülsz vele beszélni, racionálisan, hogy ez így nem okos intézése a dolognak, akkor egyből jönnek, az oktatás! Ez a válasz mindenre, az oktatás!

Tekivagy?
Akarsz mit?
Hiszel miben?
Fizetsz mennyit?

Tibet. Messze. Magasan. Játszódott ott két film is, az egyikben Brad Pitt.
Láma. Tibeti vallási vezető. Buddhista.
Kína. Megszállta Tibetet. Mert.

Nakérem.
Elérkeztünk az evolúcióban oda, hogy megmondjuk a frankót az un. egészségügyről.
Mert mink, akik álló nap gyilkoljuk a radikálisokat tompa ezüst mokkáskanalakkal, miket bal kezünk mutató és megsújja között tartunk, NEM értünk az egészségügyhöz.

Elvtársak!
Nagy a mi örömünk!
Szeretett vezérünk, alapító szellemünk, a német szabotőr, aki úgy loholt a forradalom után, mivel a spontán tört ki elméletével szöges ellentétben, s nem a "profi", Svájcban képzett forradalmárok által, nos ő, él!
És blogol! És kommentel! És sok neki az álneve!

A tegnapi bejegyzés mérsékelt sikerére reagálva paradigmát váltunk, és elővesszük George Carlint, és az ő radikális megoldásait, avagy hogyan szorítsuk vissza a politikai és vallási radikalizmust és a velük kéz a kézben járó populizmust?

Még végén rendes blog lesz ez itten.

Az elmúlt napokban-hetekben a kommentek között volt egy adag jó ötlet, ki mit és hogyan változtatna - merthogy vannak itt konstruktívak is.
Ne kárhoztassuk a népszavazás intézményét, éljünk vele mi is!
Szavaztassuk meg a "népet", szeretné-e, hogy: