Hagyjuk most a molotov-koktélos neanderthalokat, akiket még az egyszerű ember is leköpött. Vagy Gonda Lászlót, Budaházy Györgyöt, ifj. Hegedűs Lórándot, Vona Gábort, Toroczkai Lászlót, akik olyan megbízhatóan szállítják a napi betevő agyatlanságot, hogy órát lehetne hozzájuk igazítani.

Inkább a radikalizmusról, mint jelenségről beszéljünk. Toroczkai Lászlónak, meg kell hagyni, eseményenként van egy, azaz egy darab józan megnyilvánulása, ami azért ijesztő. Mondta volt pediglen, hogy "Nem volt győzelem népszavazás, mert az emberek a pénztárcájukkal szavaztak, nem a szívükkel, üzent Toroczkai László Orbán Viktor Fidesz-elnöknek.".

Úgy hívták fel rá a figyelmemet, én nem is tudtam róla.
Mármint a cikkről, vagy az indy-ről úgy általában.
Amit írnak, az ül.
Mit ül: üt.
Szinte szóról szóra igaz.
Egy apró, őszinte megjegyzés: azon a kádárkori értelmiségi reflexen, miszerint az értelmiségi csak kritizál, de alternatívát nem ajánl, itt sem sikerült túllépni :-(.
Továbbá - na jó, két őszinte megjegyzés - mellőzik a másik oldalt.
Pedig oldalak nincsenek, csak nevesítések.
Ettől függetlenül ajánlom mindenki kedves figyelmébe.
Mondtam én, hogy mátrics van itten, csak emelik a pirula árát.

A link a cikk erre a színesebb szövegrészre kattintva aktivizálódik tüstént, töltjük a valóságot, pohár víz készít az arcba.

Városi létünk elengedhetetlen kelléke a kisállat-határozó, csak hogy tudjuk, ki-kicsoda az utca népéből. Népnemzeti reneszánszunknak úgy tűnik immáron elengedhetetlen kelléke a macskakövek 3-4 havonta elvégzendő redisztribúciója. Barikádot emelni belőlük ugyan eléggé idő- és munkaigényes, de zúzni, na, azt lehet velük.

Radikálutálatunk mocsarában szeretnénk segíteni a jobb sorsa érdemesebb járókelőknek az elmúlt két évben feltűnt új fajok leírásával. Piros betűs ünnepekkor (Március 15., Augusztus 20., Október 23., December 25-26.) ha a szembejövők között felismeri az alábbiak valamelyikét, csendben, nyugodtan álljon meg, szeme sarkából nézzen körül, nem vették-e már körbe, és nyugodtan, feltűnésmentesen hagyja el az utcát. Semmiképp se fusson! Ne is gondoljon rá! Megbasszák a rendőrök egy üres könnygázkaniszterrel!

Mert az magyar virtus. Tele van vele a naptár. Koncepciótlan, hurráoptimista falnakrohanásokkal. Meg mártírokkal. Ennyi, amit fel tudunk mutatni.

Erre legyünk büszkék. Ünnepeljük a bukást, a kudarcot, az értelmetlen veszteséget. Igazi keresztényi erény. Arról, hogy meghalt az az ember, aki anyagilag is oroszlánrészt vállalt többek között abban, hogy a magyar nyelv modern államnyelvként egyáltalán fennmaradhatott, arról ne emlékezzünk. Az annyira nem volt látványos. A huszárroham bezzeg! Meg mit akartok már, a pasas anyanyelve nem is a magyar volt! Azt hogy adjuk már el?

Dallas reloaded.

Ezeknek hiába Guttenberg. Szegény, ha tudta volna, hogy tök fölöslegesen töri magát...

Avagy a Magyar Gárda hogyan Sturmabteilungosodik tovább. És még tovább :-).
Ja, és újabb történelmi párhuzam az arcképcsarnokból: Für Lajos, és na ki? Hát Ludendorf, ki más!

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában.
Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére.

Mintául szolgáljon az illegális bevándorlók sztrájkja Amerikában.

Ha hazamész, és kell a kulcs, akkor tab->inventory, vagy benyúlsz a zsebedbe?
Ha anyád hív, akkor az teamspeak?
Ha a vizsgalaphoz nincs kurzor, akkor feszült leszel?
Ha lenyomsz egy nyuggert a buszrafutásban, és ő pampog, akkor visszaszólsz-e, hogy "Alázat, mama!"?

Vehehehe :-).

Kitérő: Chaplinnek előbb volt Hitlerbajsza, mint Hitlernek. Azért az kemény lehetett, amikor bement a taggyűlésre, ott ültek Decker, Strasser, Röhm, Göring meg a többiek, és burleszkesen fel alá sétált, fintorgatva új fazonját, mire Decker megszólalt:
- De herr Hitler, ön nem vicces!

Meg azt néztétek, hogy Usztics egyre inkább hasonlít Röhmre? Különösen a szeme körül.

Antal Attila lemondott.
Egészségügyi okokra hivatkozva.
Ez engem egy régi beidegződésre emlékeztet.
Persze lehet, hogy tényleg rossz a szíve, és tényleg szívhez szólóan gondolta, amit nyilatkozott.
Az is lehet, hogy a régi idők nagy emberei, elbukván a bizottság támogatását, szintén mind szívbetegek lettek.

Folytatásosan lazán kapcsolódik ehhez.

A feszültség forrását meg itt tetszik találni.

Minden politikusnak van hisztis periódusa. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez az időszaka. Rövidíteni ezen az időszakon nem tudunk, de meghosszabbítani igen könnyű. Igazuk lehet az idősebbeknek, amikor azt mondják, hogy a hisztis politikust "át kell lépni".