Prüdéria, nem mindenkinek.
Angol eredetiben itt lehet meghallgatni, átirat még nincs.
Arról vagyon szó, hogy Dél-Karolinában, a Biblia-öv csatjában, bevezetik egész körzetekben a szeparált nemű osztályokat az állami iskolákban. Hurrá.
A dolog szerencsére nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: a program egyik promótálója szerint a vegyes osztályokban az iskola arról szól, hogyan nézel ki, nem pedig arról, hogy ki vagy, vagy mennyit tudsz, márpedig pusztán azzal, hogy csinos vagy, nem mehetsz messzire az életben, az ugyanis elmúlik, és jön a helyedre húsz másik, akik fiatalabbak. Ez igaz. Nade.
Jön a másik oldalról egy nagyon déli akcentusú asszony (valszeg fekete, nemtom, csak hangjáték van), aki nem szeretné, ha általános iskolás lányai csak lányokkal járnának egy osztályba, mert miután onnan kikerülnek, soha többé nem lennének nemek szerint szeparálva, tehát nem ártana nekik megtanulni a nehézségek ellenére, hogyan kezeljék a vegyes helyzeteket. Ugyi. Feministák akkor most álljanak az élre.
Aztán persze ott van a prüdéria. Aki azért járt iskolába, hogy tanuljon, felkészüljön az életre, az egy nagyon fontos dolgot hagyott ki az életéből: a tinédzsersexet. Ezt azért a szeparált oktatás megnehezíti. A tinédzsersex van olyan fontos az életben, mint a deriválás, vagy az amerikai elnökök névsora (ez utóbbinál azért talán fontosabb). E nélkül később sokkal nehezebb lesz.
Aztán ott van a már említett helyzet, amikor nők-férfiak vegyesen, egymásnak alá-fölé-mellé rendelve, egy helyen dolgoznak, egy légtérben, egy feladaton. Ott hiába jön az a kislány, aki nem mert jelentkezni az órán, mert a fiúk frusztrálták, meg kuncogtak rajta, hogy ő csak női munkahelyet szeretne; ott hiába jön az a kisfiú, aki megszokta, hogy óra közben járkálhat, és hidegre volt állítva a légkondi, mert ő úgy szereti, hogy ő egy színtiszta férfi munkahelyet szeretne. Kitermeljük szépen a kínos, sztereotip helyzeteket, amik mindkét fél számára ismeretlenek lesznek.
Mert addig rendben van, hogy a fiú a férfitől tanulja meg, hogyan viselkedjen férfiasan, de hogy mi az a férfias viselkedés, amit ajánlott elsajátítania, nos, azt a nők mondják meg, és ha a nők felnövés közben nincsenek ott a közelben, hogy megerősítsék, hogy jó úton halad (vagy épp ellenkezőleg), akkor ott bizony deviancia fenyegethet. És persze viszont, nőkkel ugyanez.
Persze mindenki citál és cáfol tanulmányokat, meg hát a szülő írathatja a szomszéd tankörzetbe is a gyereket, csak itt nem az itthoni távolságokra kell gondolnunk. Én egy, a vidéki Indiából származó volt kollégámmal értenék egyet.
Ő olyan környéken született, ahol divat még mindig a gyermekházasság. Felhúzott szemöldökömet látva sietett hozzátenni, hogy ne úgy képzeljem el, hogy 10 évesen bezárják őket a kunyhóba, és amíg nincs véres lepedő, addig nem jöhetnek ki: van szépen esküvő, gazdasági szerződés, aztán mindkét gyerek megy vissza a családjához nagykorúságáig, ahol is megtanulják a közösségben betöltendő szerepüket, tanulnak az együttélésről, hogy a másikkal törődni kell, odafigyelni rá, és bizony van szexuális felvilágosítás is, ami nem onnan kezdődik, hogy a spermium és a petesejt találkoznak, viszont van benne orális tanmese is.
Aztán látta, hogy itt meg már a legtöbb esetben úgy működik, hogy ahogy esik, úgy puffan, szabad a csók, szabad a válás. Ez se tetszett neki, meg az se. Ott hiányolta, hogy nem ő választ, itt meg hiányolta, hogy fogalmunk sincs, mibe vágunk bele. Aztán hazament, és ott házasodott meg egy leszervezett esküvőn, előre kiválasztott menyasszonnyal. Kérdeztem, miért? Erre volt jó a mi fenenagy liberalizmusunk? Erre azt mondta, hogy ő szerelmes már volt, most boldog szeretne lenni.
Az egyetértés nálam ott van, hogy nem ártana Dél-Karolinában, de itthon se, felvilágosítani az ifjúságot, hogy mi is az, ami a romantikus filmek végfőcíme után történik, illetve a pornófilmek akciódúsabb részei előtt. Meg hogy az nem feltétlen úgy van, mint a pornóban, vagy mint a romantikus filmekben. És mindezt koedukáltan.
Mert részemről ha nincs vágy, nincs boldogság sem. Az első jön magától, a másodikat meg pont, hogy tanulni kéne. Ha nincs hozzá tanár, hát egymástól - persze, ha nem vagyunk elszeparálva.
(ez de píszí egy poszt lett...)
