Térdepelve minden nagynak látszik.

Anarchia, főnév. Jelentése: mások szabadsága. Punk, főnév. Jelentése: értem, de leszarom. Ateizmus, főnév. Jelentése: pokolra jutunk mind. Akkor meg?

Friss topikok

  • arabok balrol: @werinter: Ja, olyan atombomba lesz az is mint a Lajose (2018.04.17. 15:07) A kampány és pártfinanszírozás elviselhetetlen könnyűsége
  • Balázs Szántó: aki ezt kitalálta mekkora 1 gumipunk... a kinézet meg h bagózól és kiabálsz összevissza az 1általá... (2013.07.06. 21:55) Hogyan legyél punk
  • Vidéki: A közelmultban jelent meg Simon Sebag Montefiore műve magyar nyelven „Az ifjú Sztálin címmel”. A ... (2013.03.21. 12:30) Cipriotizmus
  • anhist punk Smogx: Geci még csak 1 honapja vagyok punk de ezzen még én is besirtam a röhögéstöl büdös diszbuzi punkok... (2013.03.13. 22:18) Igazán igazi punk, gecó!
  • magyar-magyar szótár: Az a baj ezzel a seggszájgéppel, hogy odavissza pumpálván a szart nem engedi humuszálódni, hanem... (2013.02.12. 07:17) Zsúri huncutság

Webkettő, nemtöbb, mint webkettő

Follow killtheradical on Twitter

Tipikus keleti csőd

2008.03.02. 21:45 | bs395 | 4 komment

Ma itthon minden adóforintból több mint 70 fillér szociális támogatásra megy el. Ez azért felvet pár dolgot. Egyrészt miért ilyen irdatlanul sok? Másrészt, ha ilyen irdatlanul sok, akkor miért élnek emberek ilyen rosszul?

Azt hiszem, tudom a választ. Kicsit összeesküvés-elmélet szagú lesz, de hajrá.
Van ugye ez a dolog, amit ma röviden demokráciának hívunk, hosszabban képviselete demokrácia, vagyis köztársaság. Fontos megkülönböztetni a képviseleti és a közvetlen demokráciát.

Közvetlen demokrácia az ókori Athén: minden szavazattal rendelkező állampolgár az égvilágon minden ügyben szavazott. Ma ez kb. azt jelentené, hogy a gyakorlatban minden törvényt, módosító indítványt, kinevezést és hasonlókat több millió embernek kéne szimultán jóváhagynia, ami, lássuk be, még az informatika utópisztikus térnyerésével (minden magyar háztartásba számítógép szélessávú kapcsolattal, képzett felhasználókkal és izmos szoftveres háttérrel) is közel lehetetlen lenne.
Attól az apró ténytől, hogy az ókori Athénban a népesség töredéke rendelkezett szavazati joggal, tekintsünk el nagyvonalúan.

A képviseleti demokrácia klasszikus példája az ókori Róma. A szintén korlátozott számú választójoggal rendelkező polgár képviselőket és tisztviselőket választ, átruházva rájuk döntési jogkörük jelentős részét. A rendszer indulásakor a választójoggal egyéb kötelezettségek is jártak, pl. a hadszolgálat - ezen kötelességek fokozatos leépülésével jutottak el a cirkuszon és kenyéren élő, a szavazati jogukon kívül egyéb vagyont felmutatni nem tudó tömegekig.

A korrupció, mint olyan, természetes dolog: mindenki szeretne a többieknél többet, szebbet, jobbat, a lehető legkevesebb (akár nulla) befektetéssel. A közvetlen demokráciában a korrupció költséges vállalkozás volt, hiszen minden egyes szavazót minden egyes kérdésben meg kellett győzni. A képviseleti demokrácia csökkentette a szavazati események számát, és szűkítette a valódi döntési jogkörrel rendelkezők körét, tehát könnyebb és olcsóbb volt korrumpálni, de mindkét rendszerben a választások illetve a választottak függtek a választóktól.

A cirkusz és kenyér elve, és a nincstelen választók tömegei viszont felborították a képletet: az a fura helyzet állt elő, hogy a választók függtek immár a választottaktól. Ha a mai magyarországi helyzetre húzzuk rá a sablont, azt kell, hogy mondjam, meglepően jól illeszkedik. Eleddig a rendszerváltás óta egyik kormány se a szabad vállalkozást, a megosztott vagy nagyobbrészt öngondoskodást serkentette párhuzamosan az elvonások csökkentésével, pont ellenkezőleg. A választók ijesztően magas százaléka ma is a kenyeret és cirkuszt elv szerint tengődik, csak ma a Maunika só és az ilyen-olyan szociális juttatás az, ami kitölti a mindennapjaikat. Megélhetésük ezáltal a mindenkori kormány szociális politikájától függ, nem pedig a kormány és egyéb választott tisztségviselők függenek az ő szavazatuktól.

Modern kori rabszolgaság: anyagi függés és kiszolgáltatottság, oktatás- és tájékoztatás-béli hiányosságok, és az ezek keltette, szűk intervallumon belül vezérelhető frusztráció, avagy demagógia, agitálás.

Kivéve a punkok. Itt most nem akarom felsorolni sem az együtteseket, sem a stílusirányzatokat, sem a számtalan csoport ideológiai hátterét - akit ezek részletekben is érdekelnek, ott a google, vagy a wiki (egyébként értelmes dolgokat is írnak, szóval hajrá).
A punk, mint olyan, mindenképpen a fennálló politikai/gazdasági rendszert, társadalmi berendezkedést kritizálja, és folyamatosan elégedetlen, főként liberális és anarchista. A anarchia nem egyenlő a káosszal: a hatalom, és azzal párhuzamosan a felelősség széles bázisra való szétosztását jeleni. Ilyen értelemben a civil szervezetek igenis punk intézmények: bármi, ami nem központilag irányított és ellenőrzött. Nem szükségszerűen ellentétes az adott társadalom értékeivel, de semmiképp sem tekinti tökéletesnek az adott helyzetet.

Innen nyugatabbra, a nálunk liberálisabb országokban, ahol a képviselőket vissza lehet hívni, számon lehet kérni, ahol az alulról jövő szerveződések megfelelő tömegbázissal célt érnek, ahol egy közlekedési miniszter kérés nélkül lemond, ha szabálytalanságon érik, ahol egy parlamenti képviselő mentelmi jogra és egyebekre való pofátlan hivatkozás nélkül visszalép, ha fegyelmezetlenségen kapják, szóval jobb helyeken azt mondják, hogy a punk halott. Szerintem nem igaz.
A punk olyan korban indult, amikor a mainál sokkal authoriterebb és konzervatívabb volt a politika és a közfelfogás. Olyan korban volt a taréj és a biztostű polgárpukkasztó, aminek a mindennapjait a vörös veszedelem és a nukleáris apokalipszis nagyon is valós ígérete árnyékolt be. Underground volt, alternatív. Ma a punk nem polgárpukkasztó, nem alternatív, hanem nagyon is maintstream. Ma egyre többen és többen kérdőjelezik meg a választottak jogait, módszereit és céljait, és ez jó. Ha a lázadás mindennapos, akkor már nem lázadás, hanem a társadalmi élet része, és ez is jó.

A punk nem halott: a punk él a mindennapokban. Ez nem halála a mozgalomnak, hanem sikere. Persze nem Magyarországon, itt lófasz van, nem oktatás, tájékoztatás, vagy önálló gondolkodás.

Én amondó vagyok, több tarajost a parlamentbe, betétes bakanccsal lépjenek a konzervatívok arcába minden oldalról!
Ja, és oi.

Címkék: politika punk demokrácia rabszolga

A bejegyzés trackback címe:

https://killtheradical.blog.hu/api/trackback/id/tr92361821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

T-Virus 2008.03.06. 21:30:24

Én voltam majdnem Punk és majnem Skin. Ami biztos, hogy acélbetétes bakancsom, bomberem később tarajom az volt.
Most is tele vagyok tetoválva mert szeretném egyszer a világ orra alá dörgölni, hogy egy "ilyen" is jut valamire. Nem szeretem ha előre kialakult véleményekkel találkozom. Pedig a világ ilyen. Az emberek egy prezentáción bizonyítottan a következőket jegyzik meg.
70 % Hogyan volt az előadó felöltözve
25 % Mennyire meggyőző a hangja
5 % Mit mondott
Ha ebből az arányból indulok ki akkor nem csoda hogy a nagydumás sale-szes a jövő embere. A többi meg a plebs, vagy neagyisten koszos Punk.

Inkább lennék koszos Punk csak nem merem feladni az egzisztenciámat mint nagydumás Sale-szes... :(

A világ az állatvédő nincsetelen, éhező buddhista, és névtelen emberektől lehet jobb.
Ha mindenki segítene életében 3 embernek, olyasmiben amit egyedül nem tudott volna elérni, akkor hamar jó dolga lenne mindenkinek.
Szerintem ha a világ ahelyett hogy egymásra tapos így viselkedne az Multi-Punk lenne. Vagy lehetne ennél nagyobbat fordítani a világon???

Fatman 2008.03.25. 03:06:45

Sziasztok!


Sajnos azt kell mondjam elkerülhetetlen, hogy beleszaladjunk (Magyarország szinten) egy kijózanító válságba! Nincs más út, ami hiteltelenné tehetné a demagógia két egymással küzdő apostolát! Ha nem rántják félre a kormányt 2006-ban, már benne lennénk nyakig! De ami késik nem múlik (sajnos).

Miért is léptünk be az EU-ba? A fő érv az volt, hogy kapni fogunk majd mindenféle segélyt a gazdagabb tagországoktól! Ezt hangoztatták a politikusok! A kisember elmegy segélyért a kishivatalba, az ország meg a brüsszeli hivatalba! Nem vagy felelős a sorsodért, mert az állam kihúz a bajból, kit érdekel az ország, majd kihúzzák a bajból!!! Nehogy mán’ felelősséget vállaljon valaki valamiért! Nehogy mán’ csak egyszer is meg kelljen ennem amit magamnak főztem! Igaz, hogy a szabadsággal felelősség is jár? Akkor nekem a szendvics kell!

Véletlenül sem mondtak volna a politikusok olyasmit, hogy az EU a legkönnyebben elérhető, stabil, likvid piac, és hogy erre akkor is szükségünk lenne, ha egy (Euro) centet sem tejelne!

Itt csak akkor lesz változás, ha az élet kényszeríti ki! Akkor, amikor menthetetlenül elfogy a szendvics!

Jó hogy felhoztad a görög (Athéni) demokráciát, mert jól megfigyelhető rajta a demokrácia életciklusa! Semmiből nem lehet többet tanulni, mint az Athéni demokrácia bukásából! Nem véletlen, hogy nem tanítják az iskolában!

Egy példa: Az ókori Athéniek szerették a színházat. Békeidőben jó sok pénzt költöttek az előadások támogatására. Philipposz, a Makedón király, Nagy Sándor apja, tudta ezt, és ezért felbérelt egy demagógot, és törvényt hozatott az athéni népgyűléssel arról, hogy halálbüntetést kapjon mindenki, aki akár csak szóba hozza a népgyűlés előtt, hogy fordítsák más célra a színházakra szánt pénzt! Amikor ez megvolt, háborút indított, ami meg is nyert, mindezt úgy, hogy szegény Athéniek többet költöttek közben színházra, mint a védekezésre!


F.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.08.25. 15:38:12

ez sem egyszerű, de tényleg nem lenne rossz, ha valami megvalósulna az ábrándozásból. Ha a punk az, hogy gondolkozol, hogyan működik a világ, akkor punk vagyok.