Haller János már 1682-ben megrótta a deákos embereket, kik a magyar szót annyira elegyítik a deákkal, hogy meg sem érthetni.

"... ami most csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik, az rettenetes." (Arany János, Visszatekintés, Szépirodalmi Figyelő, 1861)

„Ez a szegényedés az irodalom bűne. (...) A félmúltat mi írók öltük meg; az én generációm még segített ebben a gyilkosságban." (Babits Mihály, Nyugat, 1935/2.)

"... az egyszerűsítések, a gyerekek olvasástól való elfordulása, az sms-ek, az internet világa miatt kerül bajba a nyelv jószerivel mindenütt. És ez a szép magyar beszéd, a szép magyar nyelv rovására is megy - tette hozzá." (Schmitt Pál, Széphalom, 2011)

Azért egész jól bírjuk, nem?

Apropó: mi az az axióma?

Zagyva György Gyula kedvéért visszaállítjuk az apostoli magyar királyságot, mentett image-ből:

De csak mert jó a cipője, még ha hülyeséget is beszél.

Az idei első háromnegyed évben mintegy 300 millió eurónyi külföldi működő tőke Magyarországra hozásában működött közre a magyar befektetésösztönzési ügynökség (ITDH), míg az idei negyedik negyedévben további 500 millió eurós befektetés várható - jelezte tegnap a szervezet vezetője.

Mennyi pénz, nem? Nem?

Pozsony határában, mintegy 1.5 milliárd euró értékű befektetéssel épít kereskedelmi-, konferencia-, szabadidő- és szórakoztatóközpontot a TriGranit.

Akkor most mi van? A TriGranit egymaga közel kétszer annyi befektetést visz Szlovákiába, mint a befektetésösztönzési ügynökség Magyarországra? Ez hogy jött össze? Félreértés ne essék, nem az ITDH munkáját szeretném én becsmérelni, de nem kéne megnézni, mi az, amit a szlovákok tudnak, mi meg nem?

Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

A nagy adó-, strukturális, világválság és minden reform, v 3.12 (béta):

2009., Július

Mínuszok:

Munkáltatói járulékcsökkentés: 81 milliárd.
Magánszemélyek különadója: 10 milliárd.
SZJA és adójóváírás változtatása: 35 milliárd.
Összesen: 126 milliárd.

Pluszok:
ÁFA emelés: 107 milliárd.
Jövedéki adó emelés: 16 milliárd.
Juttatások átrendezése: 5 milliárd.
Összesen: 128 milliárd.

Egyenleg: 2 milliárddal több pénzt szed be az állam, mint a változtatások nélkül.

2010., Január

Az ember mindig elismerően bólint, ha profizmussal találkozik. Az utóbbi időben kevés olyan profival találkoztam, mint Tukacs István. Bizony, a legértelmezhetetlenebb nevű kormányzati megbízottak versenyében örökös dobogós Tukacs úr vérprofi politikus. A minap készült vele egy interjú, ahol úgy csúszott ki a kérdések közül, mint a taknyos hal. Ritkán látok ilyen teljesítményt, minden elismerésem. Már ha cél az volt, hogy egy darab értékelhető választ se produkáljon, mert az brilliánsan sikerült. Innen szeretnék gratulálni neki. Engem egy régi David Copperfield interjúra emlékezetet a' la Frei Tamás, csak fordított szereposztásban.

Kérdezz - nem felelek

Ez mekkora! Gyereket beviszik a kóterba, anyuék meg felveszik utána a segélyeket! A társadalmi igazságosság jegyében persze. Ahogy a társadalmi igazságosság jegyében aki csak teheti, ott bújik ki a szabályok alól, ahol csak teheti, és az fizeti meg, aki nem tud - vagy extrém esetben: nem akar (mi a szociopatizmus, ha nem ez, amikor szembemész a társadalmi normákkal? oszt csodálkozol, ha leköpnek). Társadalmi igazságosság!

Elmondom, mi az a társadalmi igazságosság: aki nem tesz bele a közösbe, az nem is vesz ki. Ez a rövidített verzió. A hosszabb az, hogy meg lehet indokolni pár szociális transzfert, amivel indirekt módon drágítjuk egyes olcsó termékek és szolgáltatások árát, amolyan biztosítás jelleggel, mint az egészségügy esetében, de ehhez ugyanaz az elv társul: aki kihasznál, annak nem jár. Se alanyi, se rászorultság alapon.

A nem szeretem, illetve a nem tetszik nem kéne, hogy büntetőjogi kategóriák legyenek. Mélyen liberális demokráciánkban pont a liberális alapokat hagyjuk figyelmen kívül, úgy is mint a kölcsönösség elvét: ha valaki a szólás szabadsága mellett kardoskodik, akkor bizony olyan vélemények kinyilvánításának a szabadságáért is küzd, amik nem fognak tetszeni neki. Attól még, hogy egy vélemény szalonképtelen, ostoba, vagy éppen hazug, még nem betiltandó. Az ilyen törekvések a "tiltsuk be az emberi hülyeséget" irányvonalat képviselik, ám csak a szőnyeg alá söprik, hisz amiről nem tudunk, az nem fáj. Majd becsukjuk a szemünk, akkor nem látnak ők se minket. A mások bántalmazására való bátorítás viszont az: a gyújtsuk fel, verjük meg, akasszuk fel buzdítások már büntetendők (a tettek nem különben) - a többi csak megvetendő.

Engem jobban aggaszt a jog effajta alkalmazása, mint az, hogy ha a szélsőségesek kerülnének hatalomra, menten bevezetnék a cenzúrát és a másként gondolkodók vegzálását. Nem azért aggaszt jobban, mert engem is fenyegetne a betiltás, vagy mert egy igencsak esetleges szélsőséges hatalomátvétel után arany életem lenne, hanem mert ezek a megnyilvánulások a rendszer hibáit jelzik, ott keletkeznek, ahol probléma van. Ha betiltjuk a tüneteket, attól az okok még megmaradnak. Ennyi erővel betilthatnánk a problémákat élből: mostantól csak jó híreket akarunk hallani, a rémhírterjesztő-felforgató elemeket pedig betiltjuk (volt már ilyen). Inkább az okok, a hibák kijavításán dolgoznának ekkora elánnal a hatalom és a kisebbségek képviselői, és a szélsőségesek megmaradnának annak, aminek eredetileg létrejöttek: a társadalom elmegyógyintézetének.

Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.

Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.

Én kérek elnézést. Szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól az országgyűlési képviselőktől, akiket általánosítva az elmúlt hét hónapban esetleg megbántottam, és aljas, szemtelen parazita módjára a zsebükben turkáltam, továbbá nemtetszésemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, amikor ők ugyanezt teszik - velem (általánosítás inkluzív). Nem tudtam, nem tudhadtam, hogy ennyire sanyarú sorsuk van. Én kérek elnézést. És sajnálom. Szemem lesütve ég az arcom.

Bocsánatot kérek Göndör Istvántól. Nem tudtam, hogy 14 éve csak viszi a pénzt a képviselőség, és tulajdonképp még ő költ rám a saját pénzéből, mert amit én adóban össze tudok grundolni, az koránt sem fedezi a népért való munkálkodás kiadásait. Így viszont már azonosulni tudok vele, hiszen én is többet fizetek az alkalmazómnak, mint ők nekem a munkámért. Göndör úr, ez talált, süllyedt. Ön a nép gyermeke, aki pont olyan, mint mi, csak jobb nálunk, mert mi önző paraziták vagyunk csupán. Igyekszem többet és jobban dolgozni, a maradék fizetésemet, amit nem eszek meg vagy adok fel csekken, pedig át szeretném utalni önnek, ha nem sértem meg.

Mióta Adam Smith kitalálta a közgazdaságtant - persze nem ő volt, és nem akkor, és nem úgy - azóta az a közhely járja piaci körökben, hogy az üzlet úgy néz ki, hogy olcsón vegyél, és drágán adjál (a tőzsdei shortolásra nem térünk ki), az árrésből meg éljél jól. Az állam esetében fordított helyzet áll elő, aminek a fő oka az, hogy az államnak nem igen van pénze - de az állampolgároknak igen. Éppen ezért az állam felkent vezetői idejük jelentős részét azzal töltik, hogy a te pénzedből saját pénzt csináljanak.

Drágán vesznek pl. Ha odamegy hozzád egy kereskedő, és azt mondja, hogy vegyél meg tőle valamit 120-ért, amikor az csak 100-ba kerül, a különbséget meg megfelezitek, akkor ez neked nem túl nagy üzlet, hiszen 110-ért vetted meg 100 helyett. De mi van akkor, ha kapsz 120-at, hogy költsd el valamire, de az a valami utána nem lesz a tiéd? Akkor a cuccot is megvetted, és még maradt 10-ed zsebben, amiről az, aki a pénzt adta, nem tud.

Van teneked devizahiteled? Halálra vagy ítélve hallod! Rettegj és félj! A bank és nemzetközi tőke úgy ki fog semmizni, hogy még! De itt vagyunk mi, a kormány. Mi vigyázunk rád, megvédünk a nemzetközi tőkétől, a bankokat meg megregulázzuk, úgy bizony! Az állam mindenható, ezt jó tudni. Gondoskodik és tanít. Elmondja neked, amit a bankban már amúgy is elmondtak.

Tudod, hogy mi van leírva a szerződésedben? Hogy a törlesztő részlet árfolyamát az esedékesség napján állapítják meg, vagy több havi súlyozott átlagot néznek? Hogy az adott devizanem központi bankjának alapkamata milyen periódusban érint téged? Hogy a konkurens forinthitel törlesztő részlete 20%-os árfolyamgyengülés esetén - amikor az Euro ára 250-ről 300-ra emelkedik - mennyivel nagyobb? Hogy a forinthitel kamata is egy központi bank alapkamata alapján (MNB, épp szárnyal felfele), előre rögzített kamatperiódus szerint változik?

Nézegessük egy kicsit az RTL Klub által készített táblázatot (a videó itt). Mit jelent az utolsó sor? Hát hogy kisemmizik a kisembert! Nagyon okos vagy, ülj előre!

Van ma Magyarországon 31 ezer nemzetrontó, népnyúzó tőkés! Hogy ott halnának éhen. Mégis hogy képzelik? Hogy meri a dolgozó nép 0,86%-a fizetni az adók 29,8%-át? Nem sül le a képükről a bőr?

Baj van itt, kedves magyarok, komoly a gond. Veszélyben a nemzet, a haza, az ország! Meg kell oldanunk! Megadóztathatnánk őket még jobban, igen. Ki is vetettünk rájuk szolidaritási adót, elvettük a kedvezményeiket, az adó-visszatérítést, meg mindent, de a rohadékok még mindig élnek.

Javaslom ezért a probléma rövidre zárását: együk meg őket!

Persze, Dunába is lőhetnénk mindet, vagy felhúzhatnánk a lámpavasra, de az egyrészt munkás dolog, másrészt semmi hasznunk nem származna belőle. Igen, azt mondtam, haszon, tanultunk ám mi is kőgazdagságtant. Itt az ideje, hogy most nekünk legyen belőlük hasznunk!

Azt a pár milliárdot meg csak megoldjuk valahogy. Majd megadóztatjuk az évi 2 milliónál többet keresőket még jobban.

Addig is hergelődjünk:

"You're on the shelf, you eat yourself."

KORREKCIÓ: az eredeti lista 6. oldalán kicsit más adatok állnak. Köszönet Szőröstalpú Jetinek. A helyes mondat így hangzik: Hogy meri a dolgozó nép 3,08 %-a fizetni az adók 29.85%-át?

Össze nem tartozó hírek és megállapítások. Mindenféle logikai kapcsolat a túlpörgő képzelet szüleménye.

Wittner Mária lemond. Minden nemzeti érzelmű '56-osok nagymamája köszöni, de visszavonul. Érdemeit méltatták.

Morvai Krisztina kilép. Minden nemzeti érzelmű magyar kedvenc milfje köszöni, de átáll. Érdemeit méltatták.

Tomcat kiábrándul. Minden nemzeti érzelmű magyar radikálisa és aktivistája köszöni, de ő ezekkel nem. Érdemeit méltatta.

Dósa István kiábrándul és lemond. Minden nemzeti érzelmű magyar kedvenc főkapitánya köszöni, de ezt nem. Érdemeit méltatták?

Csak egy kis szösszenet. Aznap, amikor ez megjelenik, országunk választott nagyjai épp eldöntik, hogy feloszoljanak-e, vagy ne (írásához képest holnap, részletkérdés).

Azt is mondhatnánk, hogy szavaznak arról, hogy akarnak-e dolgozni, vagy nem: ha ugyanis nem lesz feloszlatás, akkor lesz látszatmegegyezés, látszatprogramok, amik hatására egy termék adótartalma nem hogy csökkenne, de akár emelkedhet is, azt pedig, hogy a plusz elvonást milyen haszonnal fekteti be az állam, az elmúlt két évben láthattuk.

Esküdjünk össze. Az a tézis, hogy a magyar szélsőjobb szocialista pénzelés alatt áll, aránylag nagy támogatótáborral bír: Vona, a Gárda, a drukkerek megrendelésre dolgoznak, Tomcatet pedig nem kihallgatásra viszik be, hanem jelentéstételre - most pedig beszálltak a kisebbségi képviselők és szervezetek is a támogatók táborba. Ez - mármint a szélsőségesek léte és aktivitása - azért jó nekik, mert középről párakat balra lök, széljobbról meg kihúzza a szavazatot a Fidesz alól. Azért tegyük hozzá, hogy a Szabó Albert-féle Népjóléti Szövetség és Soros György kűrje után kevés dolgon lepődnénk meg.

De mi van akkor, ha a tét valójában nagyobb? Mi van akkor, ha Gyurcsány Ferenc a Fidesz fizetett ügynöke? Viktor már régen is megmondta, hogy vele megértik egymást. Mi van, ha tényleg megértették egymást? Belső puccsal hatalomra juttatták, ahogy most Fodort, hogy ugyan intéznék már el a konkurenciát.

Kísértet járja be a politikai pártkommunikációt: a szakértői kormány kísértete. Eörsi Mátyás érdekes mód fején találta a szöget: demokráciában nincs szakértői kormány. Azt az államformát máshogy hívják (talán szindikátus?).

A képviseleti demokrácia elvileg a választópolgárok érdekeinek a képviseletén múlik. A pártok – megint csak elvileg - különböző, a tagok által közösen vállalt célok mentén szerveződnek, támogatásukat pedig a szerint kapják, hogy a társadalom mekkora, szavazati joggal rendelkező része ért egyet ezekkel a célokkal. A felhatalmazásuk erre szól: a deklarált értékek, módszerek, elképzelések és egyebek átültetésére a gyakorlatba, kontrol alatt. Persze ami nálunk ezen név alatt működik, az távolról sem hasonlít erre: a pártok gyakorlatilag biankó csekket kapnak, képviselőik négy évig tulajdonképpen azt csinálnak, amit akarnak - és ezzel a szuicidizmus határait feszegetve vissza is élnek, legyenek akár kormányon, akár ellenzékben. Mi meg asszisztálunk hozzá. A rendszer szabotáltságának az állapotát látva időről-időre felmerül, hogy úgynevezett szakértői kormány kéne. De az mi?

Kössük össze tengereinket hajózható csatornával! Ássunk egy barom nagy árkot az Adriai és a Fekete tengerek közé! Árokásóink már vannak, szóval csak lapát kell - kicsit analóg az Office Space magyar fordításával, ahol a hatékonysági tanácsadók sorolják a neveket, és kuncogva megjegyzik, hogy "Semmire se jó! Lapát!", amit úgy is értelmezhetnénk, hogy politikai, értelmiségi, közéleti semmire se jó embereinknek lapátot adnánk a kezükbe, és ténylegesen árkot áshatnának!

Ez fellendítené az országot! Nem a Gyurcsány program, az SZDSZ toporgás, vagy Magyar Gárda kell ide, hanem egy szép, nagy szántás kelettől nyugatig (vagy fordítva, pártállástól függően).

A tegnapi folytatása, több nincs (a harmadik rész még szerintem is szar lett, többet meg nem írtam meg, mert kiderült, hogy ez nem az, aminek látszik). Most várom, hogy mi derül ki még a "programról, ami nem program".

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Második rész, amiben Micimackó útvonalkereséssel tölti a reggelt.

"Gondolj! Gondolj! Gondolj!" - ütötte ököllel saját fejét, de nem kapcsolt be a GPS.

Mitől versenyképes egy ország? Modellek helyett egy saját elmélet: az az ország versenyképes, ami olyat tud, és úgy, ahogy mások nem, de másoknak nagy szüksége van rá. Jobban függnek tőle, mint ő másoktól. Többet exportál, mint importál.

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Első rész, avagy a demagógia csimborasszója, magyarán bevezetés.

"Demagógia: amikor tudod, hogy amit mondasz, az nem igaz, és azokat, akiknek mondod, hülyének nézed."

"2007 ősze, az akkor 48 pontban összefoglalt kormányzati cselekvési terv bejelentése óta azt képviselem, hogy a szerkezeti átalakítások mellett a hangsúlyt egyre inkább a társadalmi kultúra megújítására kell helyeznünk."

Nem, Feri, nem! Tarthatatlan, működésképtelen, finanszírozhatatlan szerkezeteket védesz! Rossz irányba mész! Meg mi a rossebb az a társadalmi kultúra? És mit kell rajta megújítani?

Before írta volt, hogy a magyar élsportnak befellegzett, nem kis részben köszönhetően a magyar sportpolitikának, mely tele van olyan multitalentumokkal, hogy a legtöbb ország sírva könyörög mindenféle diplomáciai csatornákon, hogy adjuk őket kölcsön, de mi nem adjuk.

Phelps még meg sem száradt a medencéből kifele jövet, máris dúsgazdag lett. El fog zsibbadni a csuklója a sok aláírásban, és kérnie kell még pár sportszatyrot, hogy hazavihesse a szponzori csekkeket. Biztos rajta lesz tejes meg müzlis dobozokon, lesz neki saját sportruházat kollekciója valamelyik nagy gyártónál, és megélhetésre valószínűleg soha többet nem kell költenie. Állnak mögötte ügynökök, politikusok, akik persze keresnek rajta, csakhogy közben a cirkusz valamennyi fellépője is egy picit jobban jár Phelpsel, mint nélküle.

Újabb kört írt le a Föld a Nap körül, cipelve magával a Szent István és Tsa. Bt. komplett állományát. Ilyenkor szokás új kenyeret venni, kár, hogy a bolt zárva van. Drága megyés püspökünk meg is áldotta jelképesen mindenkinek a jó új kenyerét, csak senkinek se volt.

Tágabb horizonton mások is osztották ám az áldást, bizony.

Dr. Bárándy Gergelynek csípi a szemét a képviselői vagyonosodási vizsgálat.

Első sorban a jogharmonizáció és a kodifikáció problémáira kívánja persze felhívni a figyelmet, főleg az APEH vonatkozásában. Dr. Bárándy Gergely jogász ember, az OIT tagja, így tudnia kell, hogy a kodifikáció és a jogharmonizáció, az ellentétek feloldása helyenként - a saját tanárai szerint - a legrosszabb pártállami időknél is súlyosabb állapotban van. Dicséretes, hogy szót emel ellene. Annál is inkább, mert Dr. Bárándy Gergely többek között országgyűlési képviselő is, ilyenformán sok millió szintén elégedetlen és aggódó honfitársával ellentétben neki közvetlen, napi lehetősége van, hogy a kilátástalan helyzeten változtasson, azt jobbá tegye.

Az Olimpiát sose néztem, olimpikonokat se tudnék fejből sorolni, még ha maga Vágó István kérdezi félmillióért, akkor se. Ez van. Nem köt le, ki tud messzebbre dobni, futni, ugrani, úszni, lovagolni. A bunyó érdekelne, de nagy kesztyűkben, fejvédőben, pontozásra nem az igazi a box, a koreai művészetekből meg akkor már inkább a kyok sool, a rugby pedig nem olimpiai sportág.

Szigeten sose voltam, több okból is: semmi kedvem vagyonokat kifizetni - pláne étel-ital vonalon - egy olyan rendezvényre, ahol jó, ha a százból 3-4 program érdekelne, utálom a sátorozást, a félnomád életmódot (panelba születtem, összkomfort meg minden), és nem bírom a hippiket. Felmegy tőlük a vércukrom (ehhez képest a legjobb barátaim fél- vagy egész hippik, de ők más tészta, nekik szabad).

Az orosz-grúz háborúról meg nagyjából azt gondolom, amit D.Z. kollega már megénekelt: Grúzia szép angol szóval élve csupán bargaining chip a nagy nemzetek politikai játszóterén. Behülyítették, megtette, amit kellett, most beáldozzák, közben az atlanti értelmiségi elit is végre kiélheti magát nyilatkozatosdiban. Grúznak lenni rossz dolog lesz egy jó ideig.

Ilyen körülmények között valóságosan üdítőleg hat, hogy ismét lesz reform az egészségügyben. Szívünk szorul, karunk feszül, gyomrunk görcsöl.

Örülünk mi a Mercédesznek, de komolyan.

És Kecskemétnek is, ha már itt tartunk.

Idejön a multi, felvesz egy csomó embert, mi adunk neki egy csomó kedvezményt, és ha a végén pozitív a szaldó, akkor őszinte csak igazán a mosolyunk. Azon, hogy köthettünk-e volna jobb üzletet, lehet - és kell is- mérgelődni, viszont azok az összehasonlítások, hogy ha ugyanekkora kedvezmény pakkot kaptak volna a magyar kkv-k, akkor mekkora jólét lenne, nagyon sántítanak.

Viszont felevezett pár napja a hírek farvizein, hogy több magyar alternatív hajtású gépjármű is pár éven belül sorozatgyártásba kerülhet. A legközelebb a Brixxon került hozzá, akik a tervezett 18 ezer példányos első szériát már úgy eladták, hogy még be sem indult a szerelőszalag. Magyar sikertörténet, örülnénk neki, csakhogy mindez Ausztriában fog megtörténni, méghozzá "a jobb üzleti környezetre hivatkozva".

Heti nagybevásárlás. Kaja, üdcsi, mosószer, öblítő, kiskutyás WC papír. (olyan aranyos az a golden retriver kölyök, muszáj azt venni)(holnaptól nem hagyom, hogy a marketing befolyásolja az életemet) Meg többek között mustár. Na de milyen mustár? Nagy mustár természetesen.

Lehetett választani: 440g + 50g ingyen, vagy 690g, és semmi sincs ingyen. A pontos szó, ami az első dobozán szerepelt, az az "ajándék" volt. Dilemma ült ki a homlokomra. Akkor én most kezdjek el számolni, aránypárokkal meg minden, ott a polc előtt? Okosak a mi törvényhozóink, mert kötelező kiírni, hogy mennyi a mértékegységnyi ára a cuccnak. Nem kell számolni, csak olvasni. A 440g + 50g ajándék az 309 Ft, a 690g + semmi ajándék az pedig 299 Ft. Ránézésre nem egy megoldhatatlan példa: a 490g drágább, mint a 690g. De még oda is írják: 630 Ft/Kg vs. 433 Ft/Kg. Ennek ellenére veszik az akciósat, mint a cukrot.

Bár az én virtuális megkövezésem - az egyik legalábbis - tegnap volt, azért én még rugóznék a témán. Mondjuk ennyire durva azért nem volt, de nem nagyon értünk egyet.

Kik dolgoznak vasárnap? Már rajtam kívül. Kiskereskedők, tömegközlekedés, egészségügy, rend- és honvédelem, katasztrófavédelem, közművek, vendéglátók, és egyes egyéb kereskedelmi szolgáltatók.

Kik dolgozhatnak vasárnap?
"- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy
- a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében, továbbá
- a pihenőnapok összevont kiadásának alkalmazása esetében rendelhető el."

Nem kötelező, de nem is tiltott. Szabadon, fakultatíve választható. Itt a hangsúly a szabadon és a választható szavakon van. Merthogy a liberalizmusban - aminek vajmi kevés köze van az MSZP-hez, de még akár az SZDSZ-hez is - benne foglaltatik a vállalkozás és a választás szabadsága.

Az állam nem írja elő, hogy te mikor dolgozhatsz - azt írja elő, hogy azért a munkáért milyen javadalmazásban kell részesülnöd. A munka törvénykönyve alapján dolgozhatsz te 365 napot is egy évben, csak fizessék ki az elmaradt szabadnapjaid, meg legyen kollektív szerződés, ami rendelkezik a törvényi kereten felüli túlmunkáról.

Az állam azt se írja elő, hogy te mikor vásárolhatsz. Ha találsz hajnal háromkor nyitva tartó boltot, ahol van zsírszegény tejföl, mert épp arra támadt gusztusod, akkor örülsz - ha nem, akkor nem. De nem az állam írja elő, hogy akkor most te vehetsz-e zsírszegény tejfölt hajnal háromkor.

Az állatorvosi ló a vasárnapi nyitva tartás. Három igen komoly érvet szokás felhozni a mellett, hogy vasárnap ne tarthasson nyitva kiskereskedelmi egység:

Lopsz, csalsz, hazudsz!
Igaz történet alapján.

Szeretem én a magyar államot, annak is leginkább az adóhatóságát. Az Apehet kisstílű dolog szidni, mert dupla hendikeppel indul: szívatják a törvények, rendeletek ellentmondásai és hézagai, és szívatják a lehetőségek, amik nem mindig tartanak lépést az elkerülés módjaival. Talán éppen ezért, ahol tudja, ott igyekszik maximálisan betartani a törvényt, és ahogy már az lenni szokott még a népmesékben is, erre leginkább a kisembernél van lehetősége, aki nem közigazgatási államtitkár, ezért nem tud leszólni, hogy 86 millió helyett legyen elég csak 100 ezer.

Összesen 4902 felvételiző igényelt többletpontot szociálisan hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzete miatt, mondta Reiber Gabriella, a Katapult Mentorprogram kommunikációs szakértője.

Hadd gratuláljak. Többrétűleg is. Agyrém. Fekete-fehér világ, egyenlítősdi, szakmai és politikai csőd. Torz rendszer.

A felvételi követelmény az felvételi követelmény, ugyanaz mindenkinek. Egyenlő feltétel. Ha azt szeretnénk, hogy ezt a lécet meg tudják ugrani a halmozottan hátrányos szociális helyzetű gyerekek, ahhoz pont, hogy igazi mentor program kéne. Ingyen tankönyv, ingyen menza, ingyen korrepetálás. Tehetséggondozás, ha úgy tetszik. Ha a mentorprogramból kikerülő gyerek nem ugorja meg a lécet, akkor a mentorprogram elhasalt, de csúnyán. Államilag támogatott program pediglen nem hasalhat el csúnyán! Azt azért mégsem! Majd besegítünk. Nem, nem a gyereknek, a programnak. Lejjebb visszük a lécet - na nem mindenkinek, mert akkor oda lenne az egyenlítősdi.

Káosz brigádok újra! Turulkodunk, turulkodunk?

Van Magyarországon nem egy turulszobor. Engedéllyel meg mindennel. Meg van egy engedély nélkül. Egy jogállamban ha valamit engedély nélkül építenek, azt el kell bontani, és büntetést kell fizetni.

Onnantól, hogy azok, akik a törvényeket hozzák, és azok, akik a törvényeket betartatják, magasról tesznek az egészre, amikor pillanatnyi érdekük úgy kívánja, onnantól itten nincsen jogállam. Nem azért, mert rossz dolog a demokrácia, hanem azért, mert szabotáljuk. Amikor az erőszakszervezetek, az ügyészség és a bíróság a mindenkori politika bábja, akkor megrendül az emberben a jogállamiságba vetett hit.

Én vagyok a köz ellensége. Legalábbis a közszolgáltatásoké. Persze nem, de most az leszek.

Fizetek ugye adót, eddig tiszta, ebből tartják el az államot: épül az autópálya, megy a segély, meg a gyógyszerártámogatás, meg a közszolgák fizetése. A közszolga, a közalkalmazott ugye nem fizet adót, de a munkájával hozzájárul az állam fenntartásához, mondjuk kiosztja a gyógyszerártámogtást, vagy megtanítja a gyereknek az iskolában, mi az a gyógyszerártámogatás.

Fixáljuk az embereket.

Az egyik embereket azzal fixáljuk, hogy függetlenítjük a juttatásaikat a realitásoktól, a másikakat meg azzal fixáljuk, hogy az egyikeknek a fixált juttatásaikat függetlenítjük a realitásoktól.

Hogy is megy ez?

A segély, a nyugdíj az fejenként egy fix összeg. Max. nőni tud, csökkenni nem. Mivel fejenként fix, előre meghatározott képlet alapján, azért a jogosultak számszerű szaporodása a teljes volument növeli. Ugye.

Az van, hogy a segélyt, meg a nyugdíjat valahol meg kell termelni. A termelés mértéke az, ami megmondja végső soron, hogy az államnak mennyi a bevétele, azaz mire mennyit tud költeni, a különbséget meg jól felveszi hitelbe. Ha az állampolgár meg követi a példát, hát jól lehülyézzük, hogy nehogy már hitelből hitelbe éljél, tanuljál már meg számolni, baszki.

Eltűnt 210 milliárd forint. Csak úgy. A felelőst még keresik, gyanúsított egyelőre nincs.

Erősödik az árfolyam, a devizahitelek forint törlesztőrészletei esnek, ahogy a forintban mért tartozás mennyisége is. Ez hír. Jó hír a lakosságnak. A devizahitelek árfolyamkockázatának a másik oldala.

Most pörgünk még a témában és annak vonalán, amíg még meleg. Utána majd pörgünk a gázáremelésen is.

Próbálom összeszedni a gondolataimat. Miért gondolják emberek azt, hogy ha valami nem tetszik nekik, azt megverhetik, felgyújthatják, és hasonlók?

Egyszer már leírtam, hogy szerintem mi az oka annak, ha egy jóléti társadalomban a szélsőséges nézetek népszerűségre tesznek szert. Igen, többek között a kormány hibája is, meg az ellenzéké is. Persze a mindenkori politika nem fog mindenkinek egyenlő mértékben jó lenni, sőt, egyáltalán nem mindenkinek lesz jó, és még csak vetésforgó sem feltétlenül van.

Annyit tennék hozzá, hogy Budaházy, Torockay meg a többiek ugyanazt csinálják kicsiben, mint a nagyok (vagy egyes kisebbségi szervezetek): fognak egy embercsoportot, és megszólítják. Nem, nem képviselik őket, csak megszólítják. Elhitetik velük ugyanúgy, hogy egy magasabb igény kielégítése automatikusan magával hozza az alacsonyabb igények kielégülését is.

Most lesz meleg felvonulás, vagy nem lesz?

Lesz agresszív ellentüntetés, vagy nem?

És protest ellen-ellentüntetés?

Magáról a felvonulásról és a mozgalomról meg van a véleményem, csak mások már leírták: egyet értek az egyenlő elbánásért és a negatív diszkrimináció elleni küzdelmükkel, arról viszont nekem sincs fogalmam se, hogy helyes lenne-e, ha örökbe fogadhatnának gyereket, de házasodjanak bátran, ha kedvük szottyan.

Mi az a szolidaritás?

A szolidaritás az, amikor lemondasz az általad birtokolt javak egy részéről a közösség egy másik tagjának a részére. Ez nem feltétlenül pénz vagy egyéb tárgyi érték, lehet az időd vagy energiád egy része is.

Ez a fajta látszólag önzetlen viselkedés nem egyedül az emberre jellemző, több szociális állatfajnál is találunk hasonlókat: ahogy az elefántok egymást támogatják, vagy ahogy a hiénakutyák etetik sérült falkatagjaikat.

Ez a fajta önkéntes segítség kis közösségekben jól tud működni: elvi célja és egyben oka is az, hogy a közösség tagjai egymásra vannak utalva a túlélés érdekében. Ma én vagyok önzetlen veled, és remélem, hogy holnap, amikor nekem lesz szükségem segítségre, megkapom tőled. Ha mégsem, azzal a segítséget megtagadó azt kockáztatja, hogy legközelebb a közösség többi tagja nem fog rajta segíteni.

Amikor nem közvetlenül az egyén dönt a szolidaritásra felajánlandó javak mértékéről és azok felhasználásáról, csupán az azokat meghatározó szabályokat alkotó személyekről szavaz – „választ” –, az lenne a szociáldemokrácia. Itt viszont a segítség nyújtója és a segítség kapója között a viszony áttételes lesz csupán, a segélyezett nem a segély megtermelőjét társítja arcként a kapott segítséggel, hanem a segítség „kiutalóját”.

Kövér László a párt ökle.

Reggelire kommunistákat vacsorál.

Azon kevés emberek közé tartozik, akik tudják, hol vannak a hullák elásva.

Valamint nem fél kimondani, amit mindenki tud.

Annyira tele van az acélbetétes bakancsom a kommunistákkal meg a nácikkal. Hát nem csináltak még elég szörnyűséget?

Oszt mégis unos-untalan beléjük botlik az ember, és még csak nem is tud róla. Még jó, hogy időről-időre megmondják nekünk, hogy kire is kell odafigyelni.

Egyáltalán, hogy néznek ki a kommunisták meg a nácik? Nemzeti vágta utánérzetből lehetne egy jó kis korhű múltidézést csinálni kommunista-náci vonalon végre.

A kommunisták beöltöznének usankába, a nácik meg szöges csizmába: az egyik csapat lemenne vidékre, építene gulágot, söpörne padlást és államosítana, a másik meg parádézva fáklyásfelvonulna, boltokat zúzna be, építene koncentrációs tábort, és felfuttatná a hadiipart.

A szabadidős programok után a meccs szünetében meg egymásnak eshetnének, olyan igazi, müncheni szabadcsapatok módjára, mi meg nagy tételben fogadhatnánk, aztán letartóztatnánk mindenkit, meg zúgolódnánk, hogy na persze, a zsidók megint megbundázták az egészet, még az ingyen disznóhússal is csak ők járnának jól.

A gyerekek tanulnának, hogy hogyan is néztek ki a diktatórikusok, a turisták fényképezkednének, mi meg végre retteghetnénk egy jót.

Kommunisták balra, nácik jobbra - aki meg egyik se, az kimegy az ajtón, fog egy keresztet, és beáll a sorba.

A helyzet fokozódik.

Kiderült végre, hogy miért is van a Vatikáni szerződés, meg, hogy igazából örüljünk neki, hogy ennyivel megúsztuk.

Nakérem.

Volt a kommunizmus. Abban államosítottak dolgokat. Elvették az egyháztól a birtokai, jószágai és iskolái nagy részét. Aztán vége lett a kommunizmusnak, a kárvallott egyházak egy része pedig visszakapta az elkobzott vagyon egy részét.

Namármost. Ki szokás akadni azon, hogy az un. történelmi egyházaknak alanyi jogon, az állami szja bevételekből fix százalék jár, reprezentációtól függetlenül. Ezt - mármint a folyósítást - két dologgal szokás magyarázni:

Felmentünk Szigliget várának romjaihoz.
Aki kitalálta, hogy hegytetőre kell építkezni!
Hogy a Mikulás szarjon bele a csizmájába!
Meg aki kitalálta, hogy oda fel kell menni!
(oké, az én voltam, mert panoráma, meg csináljunk fényképeket)

Most nem tudom, hogy belőlem hiányoznak-e a török gének, de ha én ostromló török lettem volna, biza fel nem mentem volna a tetejére a hegynek, ahol még fal is van, meg nyilaznak, meg forró mindent öntenek a nyakamba, azt ha mégis felérek, még akkor is meg akarnak késelni.

Ja, és mindezt teljes harci díszben, persze.

Ha én ostromló lettem volna, felőlem ott haltak volna éhen a hegy tetején a bibasok, mert ha meg is döglenek, hát akkor is lefele gurulnak, úgyhogy még hullát gyűjteni se kellett volna felkaptatni. Az üres várat meg ott hagytuk volna, hogy benője a gaz.

A hegytetőre épített várak mondjanak le!

Nézek, mint a moziban.

Volt egy rendszerváltás, gyerek voltam.

Volt egy rendszer, ami masszívan autokrata és paranoid volt, beleette magát az emberek, a közösségek és a családok közé.

Viktor beszélt.
Nem tudjuk, hogy miről.
Amit tudni vélünk, arról mindenki jólmegasszongya, hogy rosszul tudjuk, meg hogy röhejes, hogy egyáltalán érdeklődünk. Közöd?

Nekem ez az egész titkolózásosdi az Orbán kormány egyik ellenszenves aspektusát idézi fel: a no comment kommunikációt. Egyáltalán miért titkos? Nehogy ellopják a komenisták?

Akartam csinálni egy hülye táblázatot, hogy hogyan lehetne kevesebb korlátot állítani a legális jövedelmek bővülésének, vagyis egy igazi progresszív adórendszer a jelenlegi bérstruktúrában, változatlan költségvetési kiadások mellett mekkora pluszt vagy mínuszt eredményezne.

Utána azt szerettem volna írni, hogy adok egy számlaszámot, ahova lehet nekem pénzt utalni, mert már okosabb elemzést csináltam, mint amilyet legtöbb parlamenti képviselőnk képes kiizzadni. Még a képviselői, vagy bizottsági juttatásokra se tartottam volna igényt, elég lett volna a költségtérítés, amivel jól nem számoltam volna el.

Az MSZP vezetőség már foglal magának helyet a Vaultban, szóval csak gyorsan, csak gyorsan!
Amíg a vasbeton tart!

A harmadik rész az mér csak ősszel jön ki egyébként?

Egész egyszerűen nem tudom kommentálni azt a szaró galamb toporgást, amit az MSZP Március 9. óta csinál, pedig szeretném. De tényleg. Egyre szürreálisabb az egész.

A poszt-apokaliptikus világok valahogy mindig is vonzottak.
Ez inkább egyfajta perverz kíváncsiság, mint vágy, hogy poszt-apokaliptikus világban éljek.
Azért perverz kíváncsiság, mert elvonatkoztatva a jelenlegi törésvonalaktól és a mai mindennapi szituációkat és törekvéseket eltúlozva valahogy sokkal őszintébben, már-már gyermekien tudunk önmagunk görbe tükrébe nézni. Mert félreértés ne essék: a fantasztikum és a sci-fi minket ábrázol.

A kis- és őstermelők által benépesített piac innen nyugatabbra nem csak a tradicionális életforma, közösségi berendezkedés és megélhetés egyik jelképezője, hanem turista látványosság is - mondta egy parlamenti képviselő, Selmeczi Gabriella, a Fidesz-MPP színeiben.

Kezdjük az elején.

Szivem repes, amikor Navracsics Tibor közli, hogy a Fidesznek kéne program, mert az emberek most már a Fideszre vetik vigyázó szemeiket, programilag. Mert a Fidesznek olyanja nem nagyon van, pedig hát kéne.

És ezt nem én mondom, az MSZP-s, SZDSZ-es, liberálbolsevista, zsidóbérenc-fasiszta hobbiblogger, aki szabadidejében a judeokapitalista karvalytőkének árulja az országot, hanem Navracsics. Most akkor vagy ő is az előbb felsoroltak mindegyike, vagy ugyan oda jut, ahova minden szürkeállománnyal rendelkező ember (akik nem tudjuk, mennyien vannak).

Mert főnöke meg már holnap előrehozott választana. Mos már kéne a program, hogy mit is csinálnak majd ők a 2/3-ukkal. De lesz-e 2/3-ad? A magyar választási rendszernek hála lehetetlen előre megmondani. Tekintsünk hát a múltba, régre és közelre! (forrás: www.valasztas.hu)

Gyurcsány Ferenc reméli, hogy őszintén tud majd a választók szemébe nézni.
Legyen. Higgyük el. Mi kell ehhez? Mi az, amit szemünkbe nézve, őszinte hangon el kell rebegnie?