Olvasom, hogy a nagy hollywoodi stúdiók nem fognak premierrel együtt bemutatni nálunk, mert úgyis ellopjuk (le vagyok maradva, tudom).
Nos, amelyik nagy stúdió eddig még nem tette, itt az ideje új céget alapítani, ugyanis a szórakoztatóipar élt, él, és a következőképp fog élni:
A két héttel ezelőtti MLG kupát 22 millióan nézték élőben az interneten, az NFL draftot viszont csak 11 millióan. A GSL első díja meg kb. 75 ezer dollár. Ezt kell csinálni, e.
Szeretnéd megnézni az új Tim Burton filmet, az Alíz Csodaországbant, de nem tudod, hogy megéri-e?
Segítek: nem.
Gyerekeknek sok, felnőtteknek kevés. Ha az volt a cél, hogy a felnőtté válásról szóljon, akkor nagyon nem sikerült. A színészi játék nem a legjobb, a szinkronról nem beszélünk, a rendezés és a vágás meg néha a Barátok közt szintjét súrolja (igaz, felülről, de akkor is, egy Burtontől nem ezt várnánk). A történet lapos és vontatott, sőt, naiv, de nem kedvesen naív, hanem ostobán, a szürrealitás kevés, a szatíra gyenge, a cselekmény prediktiv, a narráció meg egy az egybe kimaradt.
Dramaturgoknak feladat: helyezze el a merev, álszent külsőségekben tobzódó viktoriánus kor görbe tükrét adó történet egy párbeszédének magyar fordításába a "party" szót.
Komolyan, a Narnia krónikái jobb volt, mert ott legalább nem várt többet az ember, mint kliséket.
Van Isten, nincs Isten, mit számít az? Hogy ember van-e, azt nem kérdezitek?
Isten képére teremtettünk? Ez szép: én, mint az Isten képmása! De ki írta le ezt a Bibliában? Az ember! Nem az Isten, hanem az ember!
Szerénytelenül Istenhez hasonlította magát. Meglehet, Isten teremtette az embert, de ez az ember, Istennek fia teremtette Istent, hogy megtalálja önmagát.
Az ember azért írta a Bibliát, hogy el ne felejtse: fütyül ő az Istenre. Nem imádjuk, és nem szeretjük Istent, legfeljebb a segítségét kérjük, hogy ellegyünk idelent., de úgy ahogy vagyunk, fütyülünk rá, s csak magunkkal törődünk.
Ezért nem az a kérdés, hogy Isten létezik-e, hanem hogy mi létezünk-e?
A nyomozó és a börtönparancsnok egy hatalmas vihar után kocsikáznak vissza a szigeten az elmegyógyintézet felé:
- Élvezetét lelte-e az Úr legutóbbi ajándékában?
- Miben?
- Az Úr ajándékában! A pusztításban! Amikor ma reggel lementem a nappalimba, és megláttam azt a hatalmas fatörzset a szoba közepén, megérintett a Mindenható keze! Isten szereti a pusztítást.
- Én… én nem vettem ezt észre.
- Ó, dehogynem! Különben miért lenne belőle oly sok? Bennünk van, ez vagyunk mi. Háborúkat vívunk, áldozatot égetünk, rablunk és fosztogatunk és leszaggatjuk a húst a testvérünk csontjairól, s mindezt miért? Mert az Úr azért adta nekünk a pusztítást, hogy az ő dicsőségére tegyünk.
- Azt hittem, az Úr erkölcsöt adott nekünk.
- Nincs tisztább erkölcs, mint az iménti vihar. Nincs is erkölcs egyáltalán, csupán ennyi: el tudlak-e pusztítani, mielőtt te pusztítanál el engem?
- Én nem vagyok erőszakos.
- Dehogynem. Pont olyan erőszakos, mint bárki. Tudom, mert én is pont olyan erőszakos vagyok, mint bárki más. Ha a társadalom korlátai eltűnnének, s csak én állnék maga és mondjuk az étele közé, gondolkodás betörné a fejem egy kővel. Nem igaz? A doktor azt hiszi, maga ártalmatlan, hogy ellenőrizni lehet, de én jobban ismerem.
- Nem is ismer.
- Ó, dehogynem!
- De nem ismer!
- De bizony, jól ismerem! Több száz éve ismerjük már egymást! Ha most megpróbálnám kirágni a szemgolyóját az üregéből, meg tudna-e állítani, mielőtt megvakítanám?
- Megpróbálnám.
- Ez a beszéd!
A Zeitgeist óta – amiről azóta az is kiderült, hogy még a tényszerűen visszakövethető csillagászati referenciák is hibásak voltak benne – ha lehet még nagyobb szkepszissel ülök neki a világméretű összeesküvés-elméletekről szóló filmeknek. A New World Order olyan témákat is érint, amiknél jogos az állampolgár kérdezhetnékje – Katrina (a Fema töketlenkedése), Waco (a rendvédelem töketlenkedése), a választott tisztségviselők nemtörődömsége, az információknak az éppen aktuális célnak való elferdítése, stb. -, ám mindezt leöntik vallási vagy politikai fundamentalizmussal, és esetenként egyenesen instabil, dezillúzióktól szenvedő emberekkel.
Bolondkutya, Cicamica, Rossztanács, Kispillangó, Sosehalunkmeg Tábornok és kölyökbandájuk fantasztikus kalandjai valahol a harmadik világnak is a peremén, a második országban balra:
Avagy Alice Csodaországban találkozik a Legyek urával, egyik oldalról lapátolják beléjük az amfetamint, a másikról a lőszert, Makarenko meg valahol hangosan zokog, nem tudni, miért.
A film nem rossz, sőt, tele van üdítő ötletekkel és megoldásokkal: jó volt látni, mit tesz az átlagember a nem éppen átlagos körülmények között, jó volt látni, milyen az, amikor egy számunkra különleges helyet mindennapos, jó volt végre radikális jellemfejlődést látni, de rosszak voltak a benne maradt klisék, az előzmények és a következmények nyitottsága, elnagyoltsága, és egy esetben még az ellentmondása is. Szóval ha meg akarod nézni a filmet, tedd meg bátran, feltéve, ha még nem olvastál róla kritikát.
Feladat kritikusoknak: utána nézni, mi a különbség a koncentrációs tábor és a menekülttábor között! Ha ez megvan, akkor kéretik letisztázni az alábbi állítások lehetséges kimeneteit (félelemre semmi ok, segítünk):
Avagy a pre-modern közösségeszmény dicsérete egy amerikai republikánus kábeltársaság tévésorozatában, sok motorral, tetkóval, vérrel, káromkodással, gyilkossággal, bűnözéssel, és Peg Bundy-val a matriarcha szerepében.
2003., Irak. A tengerészgalogság támadásának az élén az első felderítő zászlóalj halad. Egy riporter a legelső Humvee-ban ülve utazza végig az öt hetes hadjáratot, és jegyzetel. Cikksorozat, majd könyv, majd mini tévésorozat lesz belőle. Semmi pátosz, semmi morálfilozófia, de nem is gonzo, viszont sok benne a profanitás.
* * *
- Miért várunk egy helyben, miközben lőnek minket?
- Arra várunk, hogy bekamikázézzunk a városba, és kihozzuk a sebesülteket!
- Sok sebesült van?
- Ó, a sebesültek még nincsenek ott! Majd ha megindult a támadás, utána!
* * *
Megnéztem a Terminátor 4-et moziban. Erősen spoileres élménybeszámoló következik, szóval ha még nem láttad, de meg akarod nézni, akkor ne olvass tovább!
Kampánycsend van – remek találmány, ki kéne terjeszteni egész évre -, úgyhogy semmi politika (bár az internet ebből a szempontból elég szabályozhatatlan terület, itt nyugodtan lehet egyenruhában felvonulni). Addig az ember kénytelen a pártoskodás helyett értelmes dolgokkal tölteni az idejét, mint film vagy zene. A legjobb, ha kettő egyben van. Az alábbi videón egy átlagblogger látható, kampánycsend alatt. Figyeljük meg, hogyan őrzi az OVB kommandó a hangfalakon ülve a kampánycsendet, miközben a blogger titkos énje épp jól érzi magát:
Tudom, hogy régi film, és nem nagyon kavarta fel a vizet, és még a kritikusok is lehúzták, de nekem nagyon bejött. A monológok főleg. Messzebbre visznek, mint az ember gondolná.
A párbeszéd szereplői: Adam, a frissen szabadult neonáci skinhead, és Ivan, a tagadásba menekülő pap (a fenti képről). Disclaimer: a párbeszéd - és a film írója, rendezője - otthonában, Dániában a dán keresztény felekezetektől kitüntetést kapott a műért.
* * *
Érdekes film, szerintem megnézésre mindenképpen érdemes, még akkor is, ha idővel elkerülhetetlenül alámerül a kötelező panelekben, szinkronizmusban és kurrens vallásdobálózásban. Mi lenne, ha valaki 14000 évet élne? Milyen lenne az érzékelése mindannak, ami minket emberré tesz? Miben térne el a világról alkotott képe attól, amit elvárnánk? Az alábbi poszt erősen spoileres lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni, az ne olvassa el. Ja, a bigottak se, és ez nem feltétlen vallási értelemben értendő.
Dr. Strangelove, avagy hogyan tanultam meg, hogy ne aggódjak, és hogy szeressem a bombát.
A félelem szüli a versenyt, kedves polgártársak. Fegyverkezési verseny, űrverseny, békeverseny, közben a polgárok csak a nejlonharisnyára meg a mosógépre tudnak gondolni. Épp ezért elkészítettük a világvége gépezetet, ami bukásunk esetén 100 évre nukleáris sivataggá változtatná az egész bolygót! Épelméjű ember persze ilyet nem tesz. Ez okból a világvége gépezet automatizálva van, s minden kísérlet a hatástalanítására egyből felrobbantja.
Igaz, hogy magas volt az ára, majdnem az egész éves költségvetést elvitte. Akkor miért vágtunk bele, kérditek? Mert "ők" már nekiálltak a sajátjuknak, és féltünk, hogy lemaradunk a világvége versenyben! Megírta a New York Times is! Hogy miért hozzuk mégis nyilvánosságra? A világvége gépezetnek pont a félelem a lényege - ha titokban tartjuk, elveszik az értelme!
Mein Führer! Tudok járni!
Ja, a fluorizáció a legnagyobb kommunista összeesküvés mind közül: fluorizálják a vizet, a tejet, még a jégkrémet is! A kisgyerekek jégkrémét! A szemét kommunisták! Hogy beszennyezzék becses természetes nedveinket!
Idegesít, hogy nem tudsz két métert haladni fél óra alatt?
Nem érted, mi kerülhet 200 gyalogátkelőn 220 millió forintba?
Ugye szerinted is korrupcióban úszik az egész?
Nem kell tovább várnod! A megoldás adja magát!
A tegnapihoz lazán kapcsolódva egy dialógus minden idők egyik legnagyobb filmjéből, az Összeomlásból (Falling Down). Tele van még hasonló jelenetekkel.
Szkines téma megint. Feltűnt a videókon meg a kommentek között a film címe, meg hogy kult, meg minden, gondoltam megnézem, mert még nem láttam.
Előre szólok: se a film, se poszt nem a nácizmus, a rasszizmus vagy az erőszak dicsőítéséről szól. Csak hogy tudjuk.
* * *
Más. Apukalipszis pályázat! Vegye, vigye!
Jelentkezni a végidők kezdeténél, egyes sorokban, bit alapon.
(Vincent lelő egy tagot, és betuszkolja Max taxijának a csomagtartójába - Max nem örül)
Vincent: - Nem dobtam. Esett.
Max: - Egyáltalán, mit ártott neked?
Vincent: - Semmit, ma este találkoztam vele először.
Max: - Akkor hogy tudtad megölni?
Vincent: - Miért, csak akkor kéne megölnöm valakit, miután megismertem? Max, 6 miliárd ember él a bolygón, és te egyetlen kövér tag miatt vagy kiakadva.
Max: - Ki volt ő?
Vincent: - Miért érdekel? Hallottál Ruandáról?
Max: - Igen, hallottam Ruandáról!
Vincent: - Több tízezer embert öltek meg egyetlen nap alatt. Senki se végzett ilyen mészárlást Hirosima és Nagaszaki óta. Akkor is sírtál, Max?
Max: - Mi van?
Vincent: - Csatlakoztál az Amnesty Internationalhez, Oxfamhez, Mentsük meg a bálnákat, Greenpeace, vagy akármi? Nem. Én kinyírok egyetlen kövér digót, és itt hisztizel nekem.
Max: - De nem ismerek egy ruandait se!
Vincent: - Ezt a tagot se ismered a csomagtartóban!