- Oh, hello! Sorry, I didn't see you there. How are you, Ms. Vida? Would you like to come in?

- Laccciii, mit mooond?

Kedves elvtársak!

Akinek a szakdolgozatát ellopták, már előre szólok, ne kezdjen el a padlás meg a pince átkutatásához! Nincs itt semmi félnivaló, kedves elvtársak, nem fogunk mi mindenkit ellenőrizni mondjuk osztályvezetői szintig, vagy mindenkit, aki olyan beosztásban van, hogy közpénzek fölött dönt, vagy közpénzeket, állami pályázatokat nyer, szó sincs ilyesmiről.

Kovács elvtárs, ne lobogtassa az angol nyelvvizsga bizonyítványát, senkit sem érdekel! Különben is, aki már hallotta beszélni, pontosan tudja, hogy. Szabó, bökje már oldalba! Na.

Schmitt és Gyurcsány elvtársaktól megválunk. Tetszenek emlékezni, amikor mondtuk maguknak, hogy egyszer még kérni fog önöktől valamit a Párt? Azt hitték, hogy a Párt, az elmúlt? Hát nem, kedves elvtársak. A Párt az örök, nem hiába végeznek a píárosok meg a szóvivők pártállástól függetlenül mindig ugyanabban az iskolában.

Kérdés? Igen, tessék! Ügynökkérdés? Mi a kérdés?

Képzeld - sose fogod elhinni -, azzal a doktorival kérlek nem volt semmi gond. Persze, persze, másolt, meg minden, de hát nem tudhatták, honnan is tudták volna, hisz' nem írta oda, hogy másolt, akkor meg? Formailag rendben volt, volt védés, meg opponens, meg minden, ami egy disszertációnál kell. Nem értem, mi a gond?

Az a gond, hogy ha Dr. Schmittnek esetleg le kellene mondania a doktoriról, ahogy formailag megkövetelendő egy ilyen blama után, na meg az államfőségről, akkor... nos, akkor vissza kéne igen sokaknak adniuk alelnöki posztokat, felügyelőbizottsági helyeket, kamu tanulmánymegbízásokat, intézményi tagságokat, közbeszerzési szerződéseket, képviselői mandátumokat, állami állásokat, jutalmakat, fizetéseket, ingóságokat és ingatlanokat. Napok kérdése.

Ami Pállal történik, az mondhatni mindennapos: olyan az embereknek kellene ítélkezniük felette, kihátrálni mögüle, akik más ügyekben, de ugyanígy jártak és járnak el. Amikor kedvenc humoristám - civilben frakcióvezető -, Lázár János a polipot emlegette, azt ne úgy tessék elképzelni, hogy vannak tízen-húszan, akik sárosak, és még esetleg pár százan, akik nekik dolgoznak, neeeem: itt százezres nagyságrendről beszélünk, az ő és családjaik megélhetéséről. Kiveszik mindannyian a részüket az osztozkodásból képességeikhez és lehetőségeikhez mérten.

Na és ezért nincs pl. ügynöktörvény, mert egy poszkommunista ki-kicsoda ennek a rengeteg embernek - a régi rendszer ilyen-olyan osztályvezetőinek, állami cégigazgatóinak, karrierjük elején, de már felívelőben lévő funkciainak - rohadtul kellemetlen lenne. Antikommunistáskodni meg rendszerváltani, na persze. A kecske körbekeríti a káposztát, de csak hogy a többi kecske ne férhessen hozzá, ő maga valahogy a kordonon belül marad mindig.

Rövidített verzió: faszkivan, semmisefogváltozni, jöjjönvisszagyurcsány.

"A katolikusok átvették a város egyetlen iskoláját, a misét megtagadó tanároknak felmondanak. Írásban kell indokolni, hogy mi a baj a katolikus oktatással. A katolikus igazgató az új ötvenes éveket látja eljönni, katolikus kivitelben."

Egy kéretlen jótanács: ha nem szeretnék, hogy az '50-es évek Ludas Matyi karikatúrái színvonalában kritizálják őket, talán nem kéne úgy viselkedni, mint az '50-es évek Ludas Matyi karikatúráiban.

Közben: bezzeg az ateisták! Annó átraktak egy buszmegállót! Mind! Én is! Pedig akkor még nem is éltem, de biztos átrakattam volna, és ez a nagyobb baj.

Az emberi tapasztalat térben és időben erősen korlátolt volta, és az abból fakadó aszinkronitás - mely az egyén kontroll iránti vágyát csak erősíti - egy szituációs vígjátékban egészen bájos is tud lenni. Élőben már kevésbé, és nem egyszer véres is.

Az első világháborúban a vezérkar a frontvonal kegyetlen valóságától távol, kényelmes szállásokon adta ki parancsait, amikkel olyan valóságba próbáltak beavatkozni, amely már akkor nem volt aktuális, amikor megérkezett a futár a legújabb hírekkel. Hogyan is tudhatta volna, hogy nem azért nem tudnak a bakák keresztülrohanni egy szögesdrótokkal, tüzérségi zárótűzzel és sűrűn pásztázó géppuskákkal terhelt holdbéli tájon a nélkül, hogy 90%-uk ne halna hősi halált az első pár tucat méteren, mert nem elég bátrak? A vezér is teljesen jól el volt azzal, hogy a vezérbunker mélyén egy terepasztalon a valóságban nem létező alakulatokat tologatott, amíg ki nem derült, hogy a terepasztal lassan egy az egy arányban ábrázolta az uralma alatt álló területet.

Értem én, hogy onnan nézve, ahol ők vannak, az ország legsúlyosabb gondjai kimerülnek a közterületek átnevezésében, a gyalogosok meg a hajléktalanok csesztetésében, hiszen ezek azok a jelenségek, amik az ő kis életüket napi szinten megkeserítik. Ez az ő tapasztalatuk. Még azt is értem, hogy onnan nézve annyi mindösszesen a baj, hogy itten mindenféle nácikok szaladgálnak szabadon, s ha nácikok nem lennének, minden szép és jó lenne, csak hát azok a nácikok....

Fel se teszi magában a kérdést, hogy MIÉRT vannak nácikok? Oké, hülyék minden országban vannak, és ha nem lenne a világon se zsidó, se cigány, akkor is lenne 2-4%-nyi széljobbos, mindörökké, ámen, de most vagy tavaly tavaszra osztódással szaporodtak, amíg részarányuk el nem érte a 14%-ot, vagy akkor most a kistelepüléseken - ahol egy 60 kilométer sugarú körben szétszórt településekre jut éjjelente kettő darab rendőr - mindenki alapból náci volt eddig is, csak titkolták? Avagy az igazi kérdés: MIÉRT örülnek - az egyébként egyáltalán nem náci - lakók, ha a község főutcáján egyenöltözetben masíroznak a tudodkik?

A világ lassan szétesik, ezek meg azzal vannak elfoglalva, hogy összedobjanak egy bizottságot, amelyik feltárná, hogy ki fingott.

- Elnök úr, örülünk, hogy ilyen hamar ideért! A válságstáb már összeült.
- Uraim, mi történt? Mi a vészhelyzet?
- Elnök úr, a Népkontrollgép…
- Elállítódott megint?
- Nem, nem, a kapcsolóbit 0-ra van állítva.
- Akkor mi a gond?
- A hangulatkeltő-bit 1-re…
- Úgy hagyták?
- Sajnálom, elnök úr, nem gondoltuk, hogy a közeljövőben szükség lesz még rá, és ön is tudja, milyen energiaigényes átállítani.
- De a kapcsolóbit 0-án áll, nem igaz? Akkor nem értem a riasztást.
- Piroska.
- … Piroska?
- Igen uram. Visszatért. Már majdnem átjutott a tűzfalon.
- Rendben. Mennyi idő, amíg hozzájut a jelszóhoz?
- Attól tartok, megvan neki.
- És csak most szólnak? Hogy lehet nála a jelszó?
- Nos…
- … nem változtatták meg?
- Mi próbáltuk, de a rendszer mindig visszadobta!
- Uramisten! Azonnal állítsák át a hangulatkeltő-bitet 0-ra! Hallják? Azonnal!
- Nem lehet. Nincs a hálózatban elég energia.
- Akkor hiába volt minden.
- Még nem biztos, a biztonságiak már keresik, nem lehet messze.
- Nem, nem kockáztathatunk. Írja a következőket:22-es számú elnöki rendelet – újraindítás.
- Jól… jól értettem? Reboot?
- Igen. Indítsák újra. Alapbeállítások.
- Uram, ez egy 50-es évekbeli, szovjet modell! ’89 óta nem volt rajta egy rendes karbantartás! És nincs egyetlen programozónk se, aki értene hozzá!
- Csinálják. És küldjék be a minisztert az irodámba, fel kell hívnunk a németeket.

Helyszín: igazgatói iroda. Jelenlévők: iskolaigazgató, Lázár János frakcióvezető. Tárgy: ifj. Lázár János viselkedése.

- Lázár úr, köszönöm, hogy befáradt, kérem, fogaljon helyet. Nos, a fiáról kell beszélnünk.

Lázár közönyösen elővett aktatáskájából egy üres, fehér papírlapot, meg egy tollat, és az asztalra helyezte. Az igazgató nyelt egyet.

- Lázár úr, az a helyzet, hogy a kis Lázárka viselkedése az utóbbi időben elfogadhatatlan.

Lázár kezébe vette a tollat, és felírta a papír tetejére: "Törvényjavaslat". Az igazgató idegesen megtörölte homlokát.

- Az elmúlt hetekben több panasz is érkezett, hogy a kis Lázár semmibe veszi az iskolai szabályokat: nem írja meg a házi feladatát, nem marad nyugton sorakozó alatt, és csúnyán beszél diáktársaival!

Lázár fel se nézett a papírból, úgy írta tovább: "Első paragrafus: a 28-as számú kerületi általános iskola igazgatója egy hülye."

- Lázár úr, kérem, nekem családom van, gyerekeim...

"Második paragrafus: ifj. Lázár János mindig okos és szép."

- Lázár úr, nem érti... a fia rendszeresen elveszi a többiektől a menzapénzt!

"Harmadik paragrafus: az első paragrafus hatálya alá eső, a második paragrafus ellen vétő állampolgárok azonnal felfüggesztendők."

Az igazgató ájultan esett le a székéről.

"Aláírás: Lázár János frakcióvezető."

Grammar is very important for the Nazi party.

(embedding disabled by request :-( )

Az elmúlt évek sírással teltek, hogy így a szocik, úgy a libek, minden szar, világvége, miazmás. Nakérem, a szociknak-libeknek vége lett. Ezt akartuk, örülünk. Ámde ha az inga kilendült balra, akkor a középértékre visszaállítása nem egyenlő azzal, hogy ugyanakkora mértékben kilendítjük jobbra. Az inverz inverzének az inverze (mindez időléptéktől függően az n-edik hatványon, társadalmi, gazdasági, esztétikai és filozófiai síkon is, csak mert sokan érnek rá ilyesmire) még lehet faszság, ha az alapötlet is az volt.

Lehet inverz kultúrkámpfot folytatni naphosszat, mert most mink vagyunk a gyeplőnél, azt majd jól megmondjuk, mi a szép és a jó, na meg a helyes, csak tessenek felkészülni rá, hogy ez visszaüthet, mivel semmi sem tart örökké. Arról már nem is merünk beszélni, hogy a kormányzatnak nem az ideológiai térítés a feladata, hanem megteremteni a kereteit, hogy az állampolgárok maguk találhassák meg a nekik tetsző GDP növelési módot. ”The Constitution only gives people the right to pursue happiness. You have to catch it yourself.” Nem jó a kinyilatkoztatott egyetemleges igazságokat keverni a valósággal.

Roy Sullivan U.S. Park Ranger hét villámcsapást élt túl.

Radivoje Lajic boszniai lakos házát ötször találták el meteoritok.

Gyurcsány Ferenc MSZP-s politikus túlélt már melanomát, talált elveszett kisgyereket, kapott ölbe ájuló szóvivőt, és leégett a szaunája.

Pedig ezek az emberek legszívesebben élnék átlagos mindennapi kis életüket: járnák az erdőt, gazdálkodnának, vagy éppen politizálnának, csak a sors nem hagyja.

„Gyurcsány Ferenc egy pénteki jászberényi fórumon arról beszélt, hogy szerinte spekuláció árnyéka vetül a választásokra.”

A volt kormányfő arról is beszélt, hogy a különböző állami kitüntetéseket szívességi, az állami megrendeléseket, pozíciókat ismeretségi és haveri, az Oscar-díjakat pedig politikai szempontok alapján osztják. A közönség tátott szájjal hallgatta.

"A Bombák földjén hat Oscart kapott? Lári fári!" - fakadt ki a volt pártelnök.

- Mondtam neked, Irén, jó dolog ez a társasutazás!
- Jajj, Matild, ne gyere megint ezzel! Azt mondták, a termálba visznek minket, e helyett hallgathatjuk a hülye beszédeiket a szélben! Tudod, hogy milyen az a reumámnak!
- Irénkém, te mindig csak aggódsz! Hát hol a kalandvágy, az izgalom, a spontaneitás? Különbusszal megyünk, rendőri felvezetéssel, mint valami államelnök!
- Ja, mert félnek, hogy különben leugrom menet közben, és nem lesz, aki tapsikoljon. A rossebbet védenek ezek minket, vigyáznak, meg ne lépjünk!
- Ugyan, ne mond, hogy az az Attila gyerek neked nem dobogtatja meg a szíved! Úgy hasonlít az egyik kis unokámra!
- Amelyik tanácselnök volt, csak vége lett a rendszernek?
- Arra, arra.
- Hát, nem egy Feri. Látod, a Feriért eljönnék magamtól is, nem kéne itt villogniuk az ébereknek.
- Lesz még Feri, ne izgulj már annyit, csak most altatják, nehogy ellopják az ötleteit!
- Matild, látod, régen ilyen nem lehetett volna! Egy párt volt csak, rend volt, az ember tudta, mi merre hány méter! Most meg a kis lányunokám udvarlója ilyen sávos pólóban csapja neki a szelet, az idióta fiamék meg hagyják.
- Hát igen, régen minden jobb volt.

Lesz-e móka, nem lesz-e (ha eső lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz), nem tudom, de azt tudom, hogy fel kéne dobni már egy kicsit a koreográfiát. Székházat már foglaltunk, tankot már loptunk, mi maradt még? Ötlet?

Vigyünk el egy Grippent egy körre! Nem fogja a vízágyú, nehezen lehet beszorítani a mellékutcákba, és azért valljuk be: Grippent lopni odabasz. Egyetlen hibája, hogy kis ország vagyunk, úgyhogy sokat nem lehet vele egyenesen menni, a Felvidéket elfoglalni meg egy gép mégiscsak kevés.

Térítsünk el egy villamost! Eddig csak rugdaltuk, de milyen szemeket meresztene a BKV, ha közölnénk a sofőrrel, itt forduljon be balra! Ha megcsinálták volna rendesen a vonalakat, a 6-ossal mehetnénk körbe-körbe, elöl a forradalmárok, hátul a katasztrófaturisták, és a forgatócsoportoknak is könnyebb lenne kiszámítani, hol történik a következő esemény, hogy a vidéki tévénézőket se hagyjuk ki az élményből. Hátránya, hogy nem lehet vele behajtani a Parlamentbe.

Vagy: szerezzünk egy atom tengeralattjárót! Mekkora flash! Be se kéne festeni sárgára, úgyis mindenki tudná, nem magunktól jött ránk az ihlet! Tudom, tudom, nem nagyon van hol vagánykodni vele kis hazánkban, de ha felrakjuk egy kamionra, vihetnénk mindenfelé, elrettentésül. Vagy kitehetnénk a Balaton közepére, mint egy mesterséges szigetet, kikiáltjuk a királyságot/köztársaságot/amitakartok, és aki partra akar szállni, azt megtorpedózzuk! Hátránya, hogy ha leolvad a reaktor, akkor vége a forradalomnak.

Degeljek meg nem értem ezt a sírást a cetlik körül. Hogy miért nem adnak a kicsiknek, szégyelljék magukat a zemberek, hát hova lesz így a polidiverzitás? Hogy a nagyok overkillre mennek, szégyelljék magukat, hát szabad elszívni az éltető nyomdaipari terméket a többiektől? Anyjuk borogassa őket.

Ha és amennyiben igény van a diverzitásra, akkor kérdem én nagy tisztelettel, miért nem tetszenek leadni a cetliket az igényesek? Hát hol van ilyenkor a támogatottság, mi? Mert nincs elég aktivista, nincs elég jelölt, nincs elég szimpatizáns. Hát kérem ez nem az a mese, ahol én kitalálom, hogy mekkora nagy király ötletem van, bárcsak a tömegek is megértenék, de hát ugye hülyék hozzá, nem, ez az a sztori, ahol azzal kell dolgoznod, amid van. Lehet fintorogni, reklamálni, óvni, hogy azok a másikak nem hajlandók a mi hobbinkat fizetni, ugyanakkor nem elfelejteni, hogy ha nekünk kéne fizetnünk az ő hobbijukat, akkor teleírjuk a sajtó minden zugát, hogy monnyanakle mind, több milliónyian.

Titkos szlovák kormányülés. Nagyon titkos.

- Jan, mi a gond?
- Le fognak minket rohanni!
- Kik?
- Hát a magyarok!
- Már hogy rohannának le? Éppen sztrájkolnak!
- Hát ez az! Ez csak csel! Gondolj bele: először leállítják a BKV-t, a buszokat ismeretlen helyre szállítják. Hogy miért? Csapatszállításhoz, mint 1914-ben a franciák a párizsi buszokat! Aztán lezárják a repteret, hogy tiszta legyen a légtér a flancos Grippenjeiknek! Utána megállítják a vasúti közlekedést, hogy legyen mivel utánpótlást szállítani!
- Jan, szerintem rémeket látsz…
- Budapest bevezető útjait eltorlaszolták, a várostáblára rápingálták, hogy „Negyerebe!”, alá meg, hogy: „Keep out!”! Az elsőt még megértem, de miért írják oda angolul? Csak nem a NATO-nak?
- Jan, nézd, szerintem ez csak…
- Az országhatáron leeresztették a sorompókat, és kiírták, hogy „Bocs, zárva vagyunk.”!
- Ugyan, semmi ilyesmit…
- Felhívták az IMF-et, hogy „Kedves Dominik, attól tartunk, az esedékes részlet egy picit késni fog.”! Hát mégis mit akarnának?
- Hmm… lehet, hogy mégis van benne valami… aknázzák alá a hidakat! Biztos, ami biztos.

Ha a Fidesz kerül kormányra, eladja az IMF hitelt Kínának, cserébe 100 ezer kínai piacost és büfést telepítene be az országba.

Ha az MSZP kerülne kormányra, eladja az IMF hitelt Oroszországnak, cserébe 100 ezer orosz kiskatonát telepítene be az országba.

Ha a Jobbik kerülne kormányra, eladja az IMF hitelt Izraelnek, cserébe 100 ezer palesztin pénzváltót telepítene be az országba. Vagy felmondja a hitelt, és letelepít 100 ezer iráni forradalmi gárdistát.

Ha az MDF kerülne kormányra, eladja az IMF hitelt Dél-Koreának, cserébe 100 ezer példányban klónozzák Bokros Lajost.

Ha az SZDSZ kerülne kormányra, eltennék a pénzt, feloszlatnák magukat, és alapítanának 100 ezer utódpártot.

Te választasz, én meg igyekszem komolyan venni.

Egyik velünk foglalkozó IMF-es meglőtte a másikat, aki szintén velünk foglalkozott. Nem csodálkozok rajta. Állítólag azért, mert az áldozat a tettest nem vette fel főállásba a gyakorlat letelte után, de ha egyszer már annyira kidomborítottuk a magyar szálat, hogy egyes, az üggyel foglalkozó újságcikkek ezzel a ténydarabkával „reklámozták” a sztorit a cikkek címeiben, akkor ne álljunk meg itt, találjunk ki jobb indokot! (magyar szállal, ofkorsz)

„Alex Furlong is about to die, and enter the year 2009…”

Tudod, miért olyan drága a magyar autópálya? Megmutatjuk!

Az Alien és az Emlékmás alkotóitól:

Arra jöttem rá, hogy szeretnék szegregálva lenni. Komolyan. Kirekesztve és elnyomva. Végre kiélhetném a mizantrópiámat. Ha ennek az az ára, hogy pár hivatását végző, a köz érdekében munkálkodó állampolgárt (orvos, tanár, rendőr, bolti eladó), vagy csak szimplán civilt (moziban néző, szórakozóhelyen táncoló, forgalmas utcán járókelő) tettleg inzultálnom kell, ám legyen.

Minden lelkiismeret furdalás nélkül hajlandó lennék pl. falhoz csapdosni a moziban azokat, akik telefonálnak, beszélgetnek, vagy zörögnek az akármikkel. Én ezt így élem meg, s mint kiderült, jogom van hozzá, hogy megélésemnek akár külön termet is követeljek.

Szeretnék különtermet, különgépet, külön autópályát, ahol csak én közlekedek. Külön szigetet nyaraláshoz, külön sort a boltban, külön műsort a tévében. Különben hangoskodni, csapkodni, csípni-rúgni-harapni fogok. Mert el vagyok nyomva. És te fizetnéd az egészet, én meg kiköpnék eléd az utcán.

Először jöttek Galileivel. Na jó, a Föld mégiscsak nem hogy kerek, és mozog, de még az kering a Nap körül, és nem fordítva. Persze úgy is meg lehet rajzolni, éljen az izotrópia sokáig, de és amennyiben Isten szívatni szeretné az ő legtökéletesebb teremtményét (ti. minket), akkor tényleg minden mindegy.

Aztán ott volt az a kis Wilde gyerek, nagyon jó író, csak hát parázna, sőt mi több: szodomista! Aztán mégis csak neki lett igaza, bár ez rajta már nem sokat segít. A lényeg, hogy re lett habilitálva, Pelikán mehet haza.

Még Darwint is megértem, hogy tulképp az evolúció a központi érvelésnek nem mond ellent, mert az evolúció arról beszél, hogy mi van a halál előtt, holott a cél és a lényeg – mint tudjuk – nem ott van, hanem a sípszó után hagyjon üzenetet. Vagy a sípszó előtt. Vagy után. Kérem várja meg a sípszót.

Na de Marx? Marx? – kérdem én.

Nyakó István és Kósa Lajos egymásnak estek. Az embernek már fel se tűnik, hogy már kampány van, lehetne egy szimpla szürke hétköznap is. Éppen terroroznak: fideszterror, vörösterror, ahogy tetszik. Én ezennel szeretném bevezetni a rotterdamterror fogalmát is:

Alcím: Ugyanolyan vagy, mint mindenki más.

Eljött az idő, hogy a blog eddigi legnépszerűbb - és legidőtállóbb - posztját folytassuk, stílusosan (ala LoPunk) némi lopott (és lefordított) anyaggal. A linkért köszönet Demo-nak :-).

A forrás az alábbi szines-szagos-animált cuccon keresztül érhető el:

Nagy levegő, szem becsuk, kattint, olvas, szitkozódik, ír! (lehet, hogy a sorrend nem jó)

“Emlékezetkiesése lett Hunvald tanácsadójának

Biciklibalesetben fejsérülést szenvedett a VII. kerület február óta előzetesben lévő polgármesterének jogi tanácsadója. Máriási Károly azóta orvosilag igazoltan amnéziában szenved.

Az önkormányzati alkalmazásban álló idős ügyvédet a nyár végén kerékpározás közben érte baleset, úgy tudjuk Keszthelyen. „

Klasszikus EPIC FAIL. Fatal error at 0x0000008E (0xC0000004,0xA8DCE3B8,0xF77E20AC,0x00000000)

A fizikai memória listázása…
A fizikai memória törlése kész.

Hát mi folyik Keszthelyen? Úgy tudjuk, a baleset nem véletlen volt. A teljes igazság a tovább után!

Figyelem! Megrázó kép következik!

Ön állami cég vezetője? Nem bízik a beosztottjaiban, és/vagy komplett idiótának nézi őket? Bárcsak kirakhatná mindet, de erős az ellenszél, úgyhogy kénytelen továbbra is dolgoztatni őkelméket? Szeretné, ha legalább ordas nagy baromságokat nem csinálnának a következő pár hónapban, amíg menedzserszerződésük ki nem telik? Segítünk!

Mi itt a killtheradicalnál mindig is szívünkön viseltük a köz szolgálatát, ezért puszta hazafiságból elkészítettünk egy állami cégvezető képzési és tesztprogramot, amelynek a demóját ezennel nyilvánosságra hozzuk.

Ebből az egész szlovák cirkuszból – azon kívül, hogy még az arab Hír TV, az Al Jazeera is lehozta – egy dolog ütött meg: Sólyom László látogatása Szlovákia szuverenitását veszélyezteti! – mondta Robert Fico, és közben nem röhögte el magát. Vasból van az az ember.

A szlovák külügy azóta az egyik legnépszerűbb videó megosztón nyilvánosságra hozta azt a számítógépes animációt, amit előzőleg az állami televízióban terveztek levetíteni, a szimuláción keresztül bemutatván, hogyan is veszélyezteti a magyar elnök látogatása a szlovák szuverenitást:

Azoknak a figyelmébe, akik nem értik, hogy az IMF-EU-miegymás hiteleket (segélyeket valójában) miért nekünk kell megfizetni. Most cipeltem haza 24x250 ml koffeines cuccot, van bennem némi túladagolás, úgyhogy a tovább gombra csak erős idegzetűek nyomjanak. Én szóltam.

Mi lenne az a tárgy, amit a nyugati, fogyasztásra épülő kultúrkör emblematikus tárgyává választanál? Eldobható borotva? Csíkos fogkrém? Vízöblítéses WC? Vagy mondjuk maga a WC kefe? Ez utóbbi tárgy higiénés szokásaink meg nem értett kelléke, egyrészt mert csak szépségtapasz, vegyi öblítés nélkül sokat nem ér, másrészt értelmetlenül mellőzve van. Rohanó világ, igénytelenség, vagy csak szimplán eltérő hagyományok és standardok, nem tudom. Viszont jártamban-keltemben minduntalan találkozok kis figyelmezető feliratokkal a mellékhelységekben, amik e kis eszköz létezésére hívják fel a figyelmet, különböző stílusban.

Angliában járván azt láttam, hogy a liberális alkotmányos monarchia is szélmalomharcot folytat a fehér porcelánon gyülekező guanó megmaradása ellen. Jó nevű irodában a következő felirat volt látható:

Please use the toilet brush.
(kérjük, használja a WC kefét)

Így, kérés formájában, mintegy a beleegyezésedet, hozzájárulásodat kérve a közösnek tartott normák elérésére, majd azok fenntartására. Illedelmes, közvetlen, személyes.

Németországban, nagy nemzetközi cég technikai központjában, a tradicionális német felsőbbrendű attitűdnek ellentmondó, kézzel írt A/4-es papírlap volt látható:

Kloburste darf benutzt werden.
(a WC kefét használni szabad)

Mint lehetőséget, opciót említik meg, némi szarkasztikus éllel, jelezvén, hogy kötelezőnek ugyan nem kötelező, ám a cselekedet mellőzése bizonyosan nem marad következmények nélkül közösség részéről.

Idehaza viszont, a magyar szilícium-völgy közepén (ez az elnevezés megérne egy külön bejegyzést) mindez már a következő formát ölti nyomtatott, majd fénymásolt íven:

A WC kefét használni kötelező!
(a WC kefét használni kötelező)

Mi nem bízunk semmit a véletlenre. Közvetlenség, beleegyezés, személyesség és illem mit sem segít.

Nem reprezentatív felmérésem szerint viszont mindhárom feliratnak nagyjából ugyanakkora volt a hatékonysága, vagyis 10 esetből átlag 3-ban traktornyom fogadja az óvatlan betérőt. Minden fennen hirdetett kulturális különbségünk és egyediségünk csak felszín: mélyen belül egyikünk sem szereti a WC kefét, kultúrától függetlenül.

A nem szeretem, illetve a nem tetszik nem kéne, hogy büntetőjogi kategóriák legyenek. Mélyen liberális demokráciánkban pont a liberális alapokat hagyjuk figyelmen kívül, úgy is mint a kölcsönösség elvét: ha valaki a szólás szabadsága mellett kardoskodik, akkor bizony olyan vélemények kinyilvánításának a szabadságáért is küzd, amik nem fognak tetszeni neki. Attól még, hogy egy vélemény szalonképtelen, ostoba, vagy éppen hazug, még nem betiltandó. Az ilyen törekvések a "tiltsuk be az emberi hülyeséget" irányvonalat képviselik, ám csak a szőnyeg alá söprik, hisz amiről nem tudunk, az nem fáj. Majd becsukjuk a szemünk, akkor nem látnak ők se minket. A mások bántalmazására való bátorítás viszont az: a gyújtsuk fel, verjük meg, akasszuk fel buzdítások már büntetendők (a tettek nem különben) - a többi csak megvetendő.

Engem jobban aggaszt a jog effajta alkalmazása, mint az, hogy ha a szélsőségesek kerülnének hatalomra, menten bevezetnék a cenzúrát és a másként gondolkodók vegzálását. Nem azért aggaszt jobban, mert engem is fenyegetne a betiltás, vagy mert egy igencsak esetleges szélsőséges hatalomátvétel után arany életem lenne, hanem mert ezek a megnyilvánulások a rendszer hibáit jelzik, ott keletkeznek, ahol probléma van. Ha betiltjuk a tüneteket, attól az okok még megmaradnak. Ennyi erővel betilthatnánk a problémákat élből: mostantól csak jó híreket akarunk hallani, a rémhírterjesztő-felforgató elemeket pedig betiltjuk (volt már ilyen). Inkább az okok, a hibák kijavításán dolgoznának ekkora elánnal a hatalom és a kisebbségek képviselői, és a szélsőségesek megmaradnának annak, aminek eredetileg létrejöttek: a társadalom elmegyógyintézetének.

Kössük össze tengereinket hajózható csatornával! Ássunk egy barom nagy árkot az Adriai és a Fekete tengerek közé! Árokásóink már vannak, szóval csak lapát kell - kicsit analóg az Office Space magyar fordításával, ahol a hatékonysági tanácsadók sorolják a neveket, és kuncogva megjegyzik, hogy "Semmire se jó! Lapát!", amit úgy is értelmezhetnénk, hogy politikai, értelmiségi, közéleti semmire se jó embereinknek lapátot adnánk a kezükbe, és ténylegesen árkot áshatnának!

Ez fellendítené az országot! Nem a Gyurcsány program, az SZDSZ toporgás, vagy Magyar Gárda kell ide, hanem egy szép, nagy szántás kelettől nyugatig (vagy fordítva, pártállástól függően).

Most volt meg az Aktív helyett a Napló a tévében, biztos fel lesz majd töltve valahova.

Ez volt az az eset, ahol a bácsi - megelégedve, hogy egyes kedves falubelijei kilopták már a szemét is, például mázsás hízót, amit egyedül, hirtelen felindulásból legendásan nehéz - fogott egy drótot, és az uborkasorok köré, a föld fölött harminc centivel kifeszítette, este áramot vezetett bele, reggel meg kikapcsolta, plusz elhíresztelte a faluban, hogy mi az új helyzet.

Ettől függetlenül falubelijei - felturbózva némi segélyen vett irodalommal - úgy döntöttek, hogy ők akkor is elvinnének egy sor uborkát, ám az irodalom súlya alatt görnyedve nem tudták átlépni a drótot, s egyikük ott maradt holtan.

Az orosz tankok bevonulnak Grúziába.

Eközben Brüsszelben...

(a video halk, de legalább magyar szinkronos)