Jó hír: benne lesz a Szent Korona az alkotmányban!

Rossz hír: ennek ellenére(?) rohadtul nem változik semmi.

Lázár kijelentéseivel nem lenne semmi gond, ha egy olyan országban hangzottak volna el, ahol a boldogulás főleg a rátermettségen és a szorgalmon, nem piszkos kis alkukon múlna, és ha ő maga az előbb vázolt idilli kis világban un. régivágású kapitalistaként alapozta volna meg a megélhetését, nem az állami tejen szívta volna fel magát (a monológ devizás részét meg tőzsdén asszem bennfentes kereskedelemnek hívnák).

De nem.

A magyar embert az elmúlt 20 évben minduntalan kioktatták a kapitalizmus mikéntjéről, főként olyanok, akik maguk a kapitalizmus ellen két kézzel védekeznek, nehogy elharapódzon: kezdődött a '90 évek elejének vadprivatizációjával (mely privatizőrök közül elképesztően kevesen használták privatizációjuk tárgyát később kapitalizmusra, vagyis embereket foglalkoztatni, terméket gyártani, adót fizetni - általában megelégedtek azzal, hogy csavaronként eladták), nagyüzemi, politikai pártok által fedezett adó- és vámcsalásaival (aka. olajügyek), majd folytatódott állami ingatlanok áron alul megvételével, és áron felül való visszabérlésével az államnak (szerencsére elévült, így miniszterelnök lehetett), mellé még mindenféle sulinetes-helikopteres újgazdagokkal.

Azt hittük, ennek a korszaknak vége, hisz a szavazófülkében forradalmat hajtottunk ugye végre, meg nagy az együttműködés (mit nagy! nemzeti!), és végre talán nem téved ide a messzirőlgyütt ember, hogy jól megmondja, hogyan kell piacgazdaságozni, holott maga még soha nem engedte el az állambácsi nadrágjának a szárát, és most is csak félig a láb mögé bújva osztja az észt.

Nos, tévedtünk.

A francia forradalomnak úgy tűnik, egy hibája volt: a felvilágosult abszolút monarchiából csak a monarchiát vette ki, a többit úgy hagyta.